tag:blogger.com,1999:blog-45508329286140004382012-02-14T14:41:36.708+01:00Giahttp://www.blogger.com/profile/02141977150768274033noreply@blogger.comBlogger5941100tag:blogger.com,1999:blog-4550832928614000438.post-78264727467090158072012-02-14T10:13:00.001+01:002012-02-14T10:13:21.488+01:00<div style="text-align: justify;">Szoktam álom naplót vezetni. Kamaszkorból fenn maradt rossz szokás, ami mindig három álomig tart. A többit elfelejtem leírni. De a mai álom többet kíván, mint a papírra levetett sorok. A mai minden eddiginél különlegesebb volt.&nbsp;</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Egy szikla szirten álltam. Kövekkel kiékelt meredek partszakasz lehetett. Ahogy lepillantottam egy öböl terült el csendesen a lába alatt. Három-négy gyerek játszhatott a félig lehullott falevek között. A víz épphogy csak belekúszott a látótérbe, nyugodtan mosva az enyhén kavicsos földet. Óvatosan lépkedtem le, nehogy megcsússzon a lábon és a fenekem lecsúszva érkezzek a társasághoz, akiket nem ismertem.&nbsp;</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Az álmokban gyakran irracionális dolgok történnek. Az, hogy nem ismersz senkit, az szinte természetes. Mondhatni gyakran álmodok repüléssel. Főleg tavasz környékén, ahogy felfrissül a levegő látom, ahogy nekifutásból ugrok el gyermekkorom kedvenc rétjén, gyorsan emelkedem, majd siklásban, végül zuhanásban érkezem a talajra, hogy újra elrugaszkodjam.&nbsp;</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"><a href="http://2.bp.blogspot.com/-30QKputaM_w/TzolJhajt_I/AAAAAAAAC-k/I1cyT22EZuU/s1600/img58.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="320" src="http://2.bp.blogspot.com/-30QKputaM_w/TzolJhajt_I/AAAAAAAAC-k/I1cyT22EZuU/s320/img58.jpg" width="320" /></a>Ez az álom most más volt. A gyerekek egy fűzfa árnyékában kergetőztek, majdnem kört formálva. Talán már a fantáziám hívja vissza a fehér kerek köveket az emlékembe, vagy mert a Duna parton mindig ilyeneket gyűjtök, de most úgy emlékszem egy ilyenért hajoltam le, amikor hirtelen könnyebbnek éreztem magam. Nem lelkileg, testileg. A lábam finoman elemelkedett a talajtól, épp csak pár centit. Lebegtem.&nbsp;</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Az elrugaszkodás mindig tudatos. Ez a lebegés azonban most kívülről érkezett, váratlanul. Meglepett. Nem telt el csak pár perc mire felfogtam és ahogy minden "csodás képességgel megáldott álomban" kiakartam használni ezt az adományt. Bukfenceket és szaltókat csináltam, toll pihe könnyűen. Éreztem, hogy nem tudnék magasabbra rugaszkodni és így zuhanni sem fogok. Egyszerűen a levegőben maradhatok, a gyerekek csodálkozó, tátott szájú körében, alig 1 méterrel a föld felett, míg fel nem ébredtem.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">A tudatalatti üzen. Meglepő módon többen repülnek elrugaszkodva, meg nem állva a felhőkig, majd zuhannak. Több sajátnak hitt álom is köszönt már rám vissza a barátaim, ismerőseim szájából. Vajon más is lebegett ilyen önfeledten már? </div><div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/4550832928614000438-7826472746709015807?l=orultek.blogspot.com' alt='' /></div>Giahttp://www.blogger.com/profile/02141977150768274033noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4550832928614000438.post-7877523009544355442012-02-13T06:30:00.000+01:002012-02-14T14:41:36.715+01:00"Nem maradhatok, mert nincs maradásom ott ahol nem várnak. Ahol eltelhet akár egyetlen nap is, hogy ne hiányozzak. Oda nem érkeztem meg. Fogalmad sincs, nem sejted, hogy miért rohanok hozzád. Követelek azt mondod, de nem kérdezed miért. Hisz tudod. Biztosan nem szeretlek, a szerelem számodra egy Mumus, ami árnyékként követ. Neked nincs rólam emléked, mert nem akartál emlékeket őrizgetni, mert szerinted visszaemlékezni fáj, mert sosem lesz olyan, mint akkor. Maradni szeretnék, de így nincs értelme. Méreg a csókod, a bőröd, a ki nem mondott ígéretek, mert bármennyire tiltakoznék, megígérted! Elköltözöm. Ha egyetlen érvet tudsz, miért maradjak, akkor mond el most. Vagy hallgass örökre.<br /><div style="text-align: right;">Dávid"</div><br />Ha egy filmben lennénk, akkor most Mufurc az állomásra rohanna és tiltakozna vagy a könnyei elmosnák a kék tintával írt betűket. De ez nem egy film.<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/4550832928614000438-787752300954435544?l=orultek.blogspot.com' alt='' /></div>Giahttp://www.blogger.com/profile/02141977150768274033noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4550832928614000438.post-77471533979048037002012-02-08T06:00:00.000+01:002012-02-08T06:00:07.216+01:00Vonzott a mély, a szűk folyosók cigaretta füstbe bújtatott félhomálya, a betört ajtók mögött rejtőző család fekete-báránya, a mesterek titkos tanítása, egy közös álom, az angyalok bukása. A testemre feszülő gyermek-fiú ajkak mohó matatása, az ügyetlen kezek egyre biztosabb tudása.<br /><br />Három hónap. Három hónap a bukó-ablak alatt, a matrac és kobold nevetések között, az este 8-tól hajnali 4-ig tartó pettingek között, egy pillanattal sem jutottam hozzád közelebb. Nem emlékszem az illatodra, a göndör hajadra, amit, mint anya fontam be és nem értettem a szerepem. Mi vagyok én neked? Mi lennél te nekem? Mielőtt láttam volna közös jövőt, repülőre ültem.<br /><br />folyt. köv.<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/4550832928614000438-7747153397904803700?l=orultek.blogspot.com' alt='' /></div>Giahttp://www.blogger.com/profile/02141977150768274033noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4550832928614000438.post-68974947548815743572012-02-07T10:12:00.002+01:002012-02-07T10:12:10.677+01:00Néha...még jobban össze kell kuszálni a dolgokat... hogy kitudjuk bogozni....<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/4550832928614000438-6897494754881574357?l=orultek.blogspot.com' alt='' /></div>Giahttp://www.blogger.com/profile/02141977150768274033noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4550832928614000438.post-56672203482902407622012-02-07T07:18:00.002+01:002012-02-07T07:18:50.480+01:00<iframe allowfullscreen="" frameborder="0" height="360" src="http://www.youtube.com/embed/MbtajuiuLMU" width="640"></iframe><div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/4550832928614000438-5667220348290240762?l=orultek.blogspot.com' alt='' /></div>Giahttp://www.blogger.com/profile/02141977150768274033noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4550832928614000438.post-10358294226312430122012-02-06T20:16:00.000+01:002012-02-06T20:30:36.061+01:00Egyesek Isten helyébe lépnének...<br />pedig embernek lenni sem egyszerű feladat...<br />önálló lényként, másoknak menedéket adni...<br />miközben sehol sem vagy otthon...<br />magadban lennél, de magányosan...<br />másokkal lennél, de a raktáron fogy a szeretet adag...<br />Atlantiszban sem osztottak listát, kinek mennyi jár...<br />döntőbírónak kell születni...de csak a saját lényedben<br />tudsz (-e) igazságot tenni (?)<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/4550832928614000438-1035829422631243012?l=orultek.blogspot.com' alt='' /></div>Giahttp://www.blogger.com/profile/02141977150768274033noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4550832928614000438.post-23595337230252663692012-02-06T12:44:00.001+01:002012-02-06T20:46:12.975+01:00Nem magamnak írok<br />nem magamnak élek<br />mártírkodom, hajt az önérdek <br />ha létezne lét-radír, kitörölhetnének<br />mind akiknek ártottam<br />fogok, akaratlanul<br />nem magamnak írok<br />de én is keresem<br />a kezembe rejtett<br />vonalak között a sorsomat<br />a sorok között rejlő<br />elmúlt élet foszlányokat<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/4550832928614000438-2359533723025266369?l=orultek.blogspot.com' alt='' /></div>Giahttp://www.blogger.com/profile/02141977150768274033noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4550832928614000438.post-33151215326760543592012-02-06T09:33:00.002+01:002012-02-06T09:33:37.982+01:00Nem illeszkedek ebben a világba<br />nem illeszkedek a jövőképedbe<br />az álmodba, hiába vártál rám<br />hiába vagyok, az aki az egyetlen lehetne<br />nem létezem.<br /><br />Szűkre szabták a test kabátom<br />a gondolataim állatsimogatóba zárva<br />mindenki meghallgatja, kevés látja<br />s egyik se vinné haza.<br /><br />Szűkre szabták a szabadságom<br />a szívem egy univerzum sztráda<br />stoppolok, de nincs aki megállna,<br />megvárna, ahová én megyek<br />az Nektek nem úti cél.<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/4550832928614000438-3315121532676054359?l=orultek.blogspot.com' alt='' /></div>Giahttp://www.blogger.com/profile/02141977150768274033noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4550832928614000438.post-25714839621995954952012-02-06T09:13:00.002+01:002012-02-06T09:13:49.772+01:00Nem vagyok igazi<br />csak bőrből, húsból szőtt talmi <br />játéka az évek múlásának<br />homályos szikra, vakfolt<br />tiszteletlen, félő s nem féltő<br />elvesztem a "lehetek neked" valóságok között<br />önmagam szellemeként bolyongok<br />a múlt és a jövő közt<br />a jelen csak kérdéseket<br />és hosszan várakozó csöndeket hordoz<br />mázsás súlyként a méhében<br />megyek hát, bizonytalan előre <br />átvajúdom magam egy új életbe.<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/4550832928614000438-2571483962199595495?l=orultek.blogspot.com' alt='' /></div>Giahttp://www.blogger.com/profile/02141977150768274033noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4550832928614000438.post-70594729322384519682012-02-06T06:30:00.000+01:002012-01-31T12:57:55.392+01:00<b>Kérdések</b><br /> <br />Dávid már egy hete felé sem nézett. Nem telefonált, nem jött be a munkahelyére sem. Mufurc nem értette a dolgot. Vége lenne a világnak? Csak azért, mert azt mondta neki ez nem megy? Azért, mert a fiatal férfi úgy gondolta, hogy már nem is fog? Amit a legkevésbé értett, hogy mit tehetne? Hívja fel? Menjen el hozzá? Azt sem tudja hol lakik.<br /><br />Mindig csak arra koncentrált miért nem fog működni. Hogy mi minden mehet tönkre, mennyi elvárása lesz a férfinak felé, szinte a kezdettől visszafelé ketyegett az órája. Kit hibáztasson a bizalmatlanságai miatt? Miért nem volt képes élvezni ezt a pár hónapot? A kérdései üresen visszhangzottak lelkiismerete eldugott zugaiban és a választ nem remélhette mástól csak önmagától.<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/4550832928614000438-7059472932238451968?l=orultek.blogspot.com' alt='' /></div>Giahttp://www.blogger.com/profile/02141977150768274033noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4550832928614000438.post-35562114762092901212012-02-01T06:00:00.000+01:002012-02-01T06:00:08.928+01:00Véletlen botlottam belé, mint amikor tejet és kenyeret sem akarsz venni, mégis teli kosárral térsz haza. Kísérőnek mentem, üvegfal lettem, amin olyan könnyen átláthatott. Nem álmodtam róla semmit, amíg nem csörgött bizonytalan a telefon. Hiába rángatott a sárga volán, kardot vont, s engem vonzott a fény, hogy szeretetet adjak, befogadjam, mint egy árva kiskutyát.<br /><br />Alig telt el egy hónap és az ajtóm előtt zengett egy szebb jövőt, amiben végig engem keresett és hiába láttam, mennyire átlátszó, szamár bőrébe bújtat, a katana csillanása nem hagyta, hogy nemet mondjak. Félszeg, álmokban, túlvilágokban, Marsban és Vénuszban folytunk össze, mint két csillagközi vándor, nekem a távol, neki a közel volt a mámor.<br /><br />folyt. köv.<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/4550832928614000438-3556211476209290121?l=orultek.blogspot.com' alt='' /></div>Giahttp://www.blogger.com/profile/02141977150768274033noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4550832928614000438.post-70790727620131758872012-01-31T00:00:00.000+01:002012-01-31T09:42:10.817+01:00<iframe width="640" height="360" src="http://www.youtube.com/embed/_tndpjffPic" frameborder="0" allowfullscreen></iframe><div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/4550832928614000438-7079072762013175887?l=orultek.blogspot.com' alt='' /></div>Giahttp://www.blogger.com/profile/02141977150768274033noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4550832928614000438.post-52910604000690233592012-01-30T04:30:00.000+01:002012-01-30T04:30:02.258+01:00<span style="font-size: large;">Mások</span><br /><br />- Eljöhetnél megismerni a barátaimat! - kezdett bele Dávid.<br />- Nem akarom.<br />- Miért?<br />- Csak nem és kész.<br />- Ez nem egy logikus válasz. Félsz tőlük?<br />Mufurc nevetett.<br />- Akkor talán nem szimpatikusak?<br />- Nem ismerem őket.<br />- Akkor miért?<br />- Nem akarom megismerni őket. Nem holmi előfeltételezés vagy ellenszenv miatt, egyszerűen nincs másokra szükségem ahhoz, hogy jól érezzem magam.<br />- Azt akarod mondani, hogy neked nincs szükséged barátokra?<br />- Se szülőkre, se tanárokra, se...&nbsp; - nem fejezte be, hiszen a jelenlegi állás szerint, Dávid maga lett volna a harmadik kategória.<br />- Nem hiszek neked. Te csak félsz. Mondjuk attól, hogy nem fognak szeretni?<br />- Nem szorulok mások szeretetére. Nézd Dávid, persze nekem is voltak barátaim. De rájöttem arra, hogy annyira bonyolult rendszerek ezek, annyi elvárás, kusza érzelem zajlik az ilyen körökben, amit én nem tudok és akarok kezelni. Miért másznék bele valami olyasmibe, ami bizonytalan, amikor biztosan tudom, hogy itt, így, egyedül biztonság van.<br />- Ezt antiszociális személyiségtípusnak hívják.<br />- Nevezd aminek akarod, én úgy hívom: ilyen vagyok.<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/4550832928614000438-5291060400069023359?l=orultek.blogspot.com' alt='' /></div>Giahttp://www.blogger.com/profile/02141977150768274033noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4550832928614000438.post-13907165742502915442012-01-29T18:11:00.000+01:002012-01-29T18:11:00.743+01:00<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="http://2.bp.blogspot.com/-wW6y7pbn6ek/TyGJnHWA2tI/AAAAAAAACy8/u9mevcrT0Bs/s1600/portrait.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="http://2.bp.blogspot.com/-wW6y7pbn6ek/TyGJnHWA2tI/AAAAAAAACy8/u9mevcrT0Bs/s320/portrait.jpg" width="252" /></a></div><div style="text-align: center;">Vannak emberek, akik már nem élnek, mégis megértenek...vagyis én őket..</div><div style="text-align: center;"> </div><div style="text-align: center;">Mindenütt otthon lenni: ez a királyok, az örömlányok és a tolvajok kiváltsága.</div><div style="text-align: center;"><br /></div><div style="text-align: center;">Az emberek föllépéséből ki lehet olvasni, hogy kicsodák, mit csináltak eddig, honnan jöttek és mi a szándékuk.</div><div style="text-align: center;"> </div><div style="text-align: center;">Mindenki azt hiszi, hogy többet szenved a másiknál.&nbsp;</div><div style="text-align: center;"><br /></div><div style="text-align: center;">Idővel belátja az ember, hogy a gyönyör a lélek vagyona, és semmivel sem hízelgőbb, ha a gyönyörért szeretik az embert, mintha a vagyonáért.</div><div style="text-align: center;"> </div><div style="text-align: center;">Egy nő kacérsága néha több előnyt nyújt, mint amennyi gyönyört a szerelme adhat.</div><div style="text-align: center;"><br /></div><div style="text-align: center;">Az üresfejűek logikája szerint - akik mind azért közlékenyek, mert csak semmiségekre jár rá a nyelvük -, aki nem beszél a dolgairól, annak rosszul áll a szénája.</div><div style="text-align: center;"><br /></div><div style="text-align: center;">Később majd megpróbálom, hogy elmondjam neked, mennyire szeretlek. De most csak érezni tudom.</div><div style="text-align: center;"><br /></div><div style="text-align: center;">Az élet kombinációk sorozata, s e kombinációkat folytonosan tanulmányozni kell, szemmel kell követni, ha az ember meg akarja tartani kedvező helyzetét. </div><br /> <br /><div class="auth" style="text-align: center;"><span style="font-size: x-large;">Honoré de Balzac</span></div><div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/4550832928614000438-1390716574250291544?l=orultek.blogspot.com' alt='' /></div>Giahttp://www.blogger.com/profile/02141977150768274033noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4550832928614000438.post-34448300039890132532012-01-27T06:00:00.000+01:002012-01-27T06:00:08.006+01:00<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="http://3.bp.blogspot.com/-Gy2aj0wb4jw/TyFVrbvr2rI/AAAAAAAACys/Eq_c0MNN6u4/s1600/tumblr_lknashxkcv1qiypero1_500.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="320" src="http://3.bp.blogspot.com/-Gy2aj0wb4jw/TyFVrbvr2rI/AAAAAAAACys/Eq_c0MNN6u4/s320/tumblr_lknashxkcv1qiypero1_500.jpg" width="228" /></a></div><div style="text-align: justify;">....minden történet folytatódik valahol. A miénk az ágy szélén. A fekete ágytakaró feltekert szélénél, ahová bizonytalan kezed húz... úgy ültettél ide, mint egy marionett bábút... és én engedelmesen, csendben szót fogadok... lábaim szorosan összezárom... bizalmatlanul várva...mi jön most?</div><div style="text-align: center;">*</div><div style="text-align: justify;">Ez nem szerelem... lehet, hogy az volt...de már sokkal kevesebbről.... néha többről szól. A szerelem félelmetes....a szerelem találkozás, elvárás és végül elválás. Most elválik minden.... ki legyek neked....?.....&nbsp; valaki, akit itt felejtett az emberiség fogalmi vírusa...szerelem....ami megfertőz téged.... a bőrödön keresztül szívódom ujjbegyedbe.</div><div style="text-align: center;">*</div><div style="text-align: justify;">Letekered a sálad és a hátam mögött lazán kulcsolod össze a karom... szólnék, de csöndre intesz... magam vagyok... huzalaim az idegvégződéseim, a melltartóm pántjáról lapockámnak súrlódó hideg kezed felajz...a tekintetem vörös selyem fátyol mögé rejted... a pokolban lehet ilyen, a táncoló gyertyalángok fénye a falon elmossa alakod.... sötét árny vagy, rideg és számító, ahogy vállamról lecsúsztatod a pántot...</div><div style="text-align: center;">*</div><div style="text-align: justify;">Ez puszta szenvedély...úgy jön, mint az éhség... a pupillán keresztül hatol az agyba, vagy az orr érzékeny receptorai adják le a drótot....akció van...a gyomor összerándul... a tenyér felmelegszik.... a bőröm jég kemény...karcolja az érintésed....ebben a csendben mennydörgésnek tűnik a szívdobbanásom. Szenvedés vagy szenvedély...alig egy betű a különbség...arcodon nincsenek érzések...már amennyit látok...lehunynám már a szemem....átadnám magam...a kiszolgáltatott létnek...</div><div style="text-align: center;">*</div><div style="text-align: justify;">Kalandnak indult...felfedezésnek...karmazsin és bíbor ködnek, amibe a sóhajok mutatnak utat...behunyom a szemem...nem láthatlak többé...a csókod nyomán... a nyakamon fellobban egy új láng...viasza végigfolyik a kulcscsontomon...mellem völgyébe csurog...hűs nyelved köldököm peremére fagyasztja a jelent. Nem tudom hol vagyok....ki vagyok...szerető...szerelmes...csak egy nő...sok közül...sok között...van itt még valaki... ki hasítja körmét az oldalamba...kitől remegnek a combjaim...?</div><div style="text-align: center;">*</div><div style="text-align: justify;"><a href="http://3.bp.blogspot.com/-T2XQv80xhUM/TyFYkV8L9aI/AAAAAAAACy0/H1nOaOi-zMY/s1600/tumblr_ln5zr5KN3j1qdmq2x.jpeg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="282" src="http://3.bp.blogspot.com/-T2XQv80xhUM/TyFYkV8L9aI/AAAAAAAACy0/H1nOaOi-zMY/s320/tumblr_ln5zr5KN3j1qdmq2x.jpeg" width="320" /></a>Ölelj magadhoz... húzz közel... érezni akarom a bőrödet a bőrömön... mozdulnék...leszorítanám a karod és megharapnám a vállad...de nem hagyod... nem hagynád...inkább csak ülök...nem nyilvánulok meg...nem adom ki magam....nem nézek rád...hagyom, hogy láss... talán élvezed a látványom...ahogy a levegőt visszatartom...amikor a nyelved a térdemtől északra indul....és megékezik...</div><div style="text-align: center;">*</div><div style="text-align: justify;">...minden történet folytatódik...valahol...az enyém most a vörös fátyol mögött...ahol nem akarok önmagam lenni...ahol nincs szerelem....csak a puszta kéj...az összekulcsolódó kezek Ámor istenéhez imádkoznak...nem esküszöm neked hűséget...nem tudom ki vagy...csak azt miért vagy itt... és bizonytalanul szétolvad egy mosoly az arcomon...ahogy távoli körvonalad eggyé válik az ölemben örvénylő pokollal...mozdulatlan marionett bábu vagyok...te lehelsz életet belém...ma te vagy a teremtőm... hogy milyen legyek....ma te döntöd el...</div><div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/4550832928614000438-3444830003989013253?l=orultek.blogspot.com' alt='' /></div>Giahttp://www.blogger.com/profile/02141977150768274033noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4550832928614000438.post-79955819662265324702012-01-26T12:58:00.000+01:002012-01-26T13:11:32.386+01:00Nem jó semmi<br />ha hívnak, ha nem<br />ha figyellek, ha nem<br />ha elmondom, hogy volt<br />ha nem.<br /><br />Ha van kaja, nem amit akarnál<br />ha nincs, ez alanyi jogon jár<br />nem unod a panaszt<br />neked úgy is mindegy<br />akárhogy lesz, majd puffan.<br /><br />Örülni nincs okod<br />se munka, se irány<br />a jövőkép lehetetlen<br />mert nincs pénz.<br /><br />Százhússzal száguld az élet<br />te meg csak állsz a sztrádán<br />stopposként<br />akit úgyse vesz fel senki.<br /><br />Ez nem a te hibád<br />máshol mindig jobb<br />mennél innen messze <br />de lassú az iramod.<br /><br />Beletörődtél már rég<br />mindenki ártani fog neked<br />azt hiszed, most a szemedre vetek<br />mert biztos nekem így nem jó<br />mert többet várok én is<br />de aki kettőnk közül vár<br />az nem én vagyok.<br /><br />Remélned fölösleges <br />a bizonytalanság köntösébe bújva<br />biztosan sosem tudva <br />imbolyogsz a kávédig, ágyig és vissza<br />sóhajtva&nbsp; álmaid fölött<br />ez nem jött össze.... megint.<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/4550832928614000438-7995581966226532470?l=orultek.blogspot.com' alt='' /></div>Giahttp://www.blogger.com/profile/02141977150768274033noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4550832928614000438.post-53971711596186625662012-01-26T10:34:00.001+01:002012-01-26T10:34:12.812+01:00<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="http://2.bp.blogspot.com/-mCtODamRukA/TyEJdpAPfZI/AAAAAAAACxk/Ei_zygFbzc8/s1600/2012-01-25+17.36.59.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="320" src="http://2.bp.blogspot.com/-mCtODamRukA/TyEJdpAPfZI/AAAAAAAACxk/Ei_zygFbzc8/s320/2012-01-25+17.36.59.jpg" width="240" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">A folyosón is fotó döpping!</td></tr></tbody></table><br /><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="http://2.bp.blogspot.com/-IcdVDJX5FjQ/TyEJj41p8uI/AAAAAAAACxs/kMYzkC6rvcw/s1600/2012-01-25+17.37.04.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="240" src="http://2.bp.blogspot.com/-IcdVDJX5FjQ/TyEJj41p8uI/AAAAAAAACxs/kMYzkC6rvcw/s320/2012-01-25+17.37.04.jpg" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Adrián és Eve az utolsó adag fotó-fal előtt!</td></tr></tbody></table><br /><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="http://2.bp.blogspot.com/-KkymaoZmnFU/TyEJrDwwyjI/AAAAAAAACx0/zxqqvwY6FUY/s1600/2012-01-25+17.38.19.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="320" src="http://2.bp.blogspot.com/-KkymaoZmnFU/TyEJrDwwyjI/AAAAAAAACx0/zxqqvwY6FUY/s320/2012-01-25+17.38.19.jpg" width="240" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Tárlatvezetőnk! </td><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><br /></td><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><br /></td></tr></tbody></table><br /><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="http://3.bp.blogspot.com/-EAJye_HW4fc/TyEJxg0okqI/AAAAAAAACx8/a75-qgA8f4Q/s1600/2012-01-25+17.38.49.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="240" src="http://3.bp.blogspot.com/-EAJye_HW4fc/TyEJxg0okqI/AAAAAAAACx8/a75-qgA8f4Q/s320/2012-01-25+17.38.49.jpg" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Eve a díjnyertes képpel, koccintás előtt.</td></tr></tbody></table><br /><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="http://1.bp.blogspot.com/-uruTm8MxifA/TyEJz5iOd4I/AAAAAAAACyE/bcsXK9AdZM0/s1600/2012-01-25+17.40.50.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="320" src="http://1.bp.blogspot.com/-uruTm8MxifA/TyEJz5iOd4I/AAAAAAAACyE/bcsXK9AdZM0/s320/2012-01-25+17.40.50.jpg" width="240" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Itt voltunk!</td></tr></tbody></table><br /><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="http://3.bp.blogspot.com/-s2sKanvjkWY/TyEJ9LAORhI/AAAAAAAACyc/LP_urbjXQwA/s1600/2012-01-25+17.44.02.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="240" src="http://3.bp.blogspot.com/-s2sKanvjkWY/TyEJ9LAORhI/AAAAAAAACyc/LP_urbjXQwA/s320/2012-01-25+17.44.02.jpg" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Régi csoda</td></tr></tbody></table><br /><div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/4550832928614000438-5397171159618662566?l=orultek.blogspot.com' alt='' /></div>Giahttp://www.blogger.com/profile/02141977150768274033noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4550832928614000438.post-55287835377748469172012-01-25T19:25:00.000+01:002012-01-26T10:51:08.178+01:00És elveszik minden jelentés... ahogy a patak is eltűnt. Először folyóvá szélesedett, majd elapadt és már csak a felkarcolt talaj jelzi, hogy itt egykor termékenység lakozott. Már nem érdekel, hogy látomásaimban minek láttam. Már nem látom. Nem érzem az illatát, nem érzem a kemény tenyerét az arcomhoz érni, nem látom szemeit, a mosolyát. Eltűnik a ködben az alakja. Tovább áll, elpárolog az arcomról a könnycsepp, ami a képzeletbeli szeretkezésünk után folyt végig az arcomon.<br /><br />A boldogságtól, ami mulandó, de létezik.<br /><br />Hiszem, hogy létezik. Egy másik dimenzióban, ahol félmeztelenül ül és reggelizik, feltolja a szemüvegét, miközben pár sort vés a papírra és én elégedetten mosolygok rá a dunyhák közül és még azt is elhiszem, hogy mindez tökéletes lett volna... de mindez csupán vízió.<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/4550832928614000438-5528783537774846917?l=orultek.blogspot.com' alt='' /></div>Giahttp://www.blogger.com/profile/02141977150768274033noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4550832928614000438.post-79439667751346815942012-01-24T00:00:00.000+01:002012-01-24T00:00:03.086+01:00<iframe allowfullscreen="" frameborder="0" height="480" src="http://www.youtube.com/embed/89wgAdJagNc" width="640"></iframe><div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/4550832928614000438-7943966775134681594?l=orultek.blogspot.com' alt='' /></div>Giahttp://www.blogger.com/profile/02141977150768274033noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4550832928614000438.post-39094968290863811412012-01-23T14:52:00.001+01:002012-01-23T14:52:19.050+01:00<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="http://1.bp.blogspot.com/-1Rgxx-72AjU/Tx1lPr6xJxI/AAAAAAAACxM/oJ6uDppENO8/s1600/tumblr_luamcdytTo1qfri12o1_400.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="http://1.bp.blogspot.com/-1Rgxx-72AjU/Tx1lPr6xJxI/AAAAAAAACxM/oJ6uDppENO8/s320/tumblr_luamcdytTo1qfri12o1_400.jpg" width="267" /></a></div><div style="text-align: center;">Úgy foglak, mint csillagot az univerzum ködében...</div><div style="text-align: center;">kihullasz az ujjaim közül... </div><div style="text-align: center;">és újra és újra belesek a szemed mögé...</div><div style="text-align: center;">magamat keresem benned</div><div style="text-align: center;">a jobbik felem</div><div style="text-align: center;">félem- félek</div><div style="text-align: center;">a rosszabbik vagyok</div><div style="text-align: center;">porrá zúzlak és szétszórlak</div><div style="text-align: center;">újra és újra felviszlek a magasba...</div><div style="text-align: center;">tenyeremből fújlak....</div><div style="text-align: center;">vissza a csillagokkal kikövezett univerzum útra...</div><div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/4550832928614000438-3909496829086381141?l=orultek.blogspot.com' alt='' /></div>Giahttp://www.blogger.com/profile/02141977150768274033noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4550832928614000438.post-60967103257343866062012-01-23T14:03:00.002+01:002012-01-23T14:03:47.599+01:00jelentéktelen vagyok<br /><br />jelentek valakinek valamit<br /><br />ő nekem mindent<br /><br />jelentékeny vagyok<br /><br />bizonyos napokon<br /><br />nem mindegy mikor, hová megyek<br /><br />attól függ, mikor mit jelentek<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/4550832928614000438-6096710325734386606?l=orultek.blogspot.com' alt='' /></div>Giahttp://www.blogger.com/profile/02141977150768274033noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4550832928614000438.post-50393620289689869032012-01-23T14:00:00.001+01:002012-01-23T14:06:36.082+01:00Naná, hogy nem érdekellek<br />hogy csak a baj van velem<br />megszerzett, elunt valami lettem<br />figyelmetlen és zsugori<br />akire untig várni kell <br /><br />elméleted van millió<br />légből kapott, vas-ököl<br />sérelmeid sorát számolom<br />és ostorral verhetném magam<br />mert bár tudom<br />minden elé téged helyezhetnélek<br />akkor csönd lenne végre<br />de remeg a kezem<br />nem tehetem még félre<br />a saját érveim<br /><br />Nanoszálnyi a határ<br />igazad és igazam között<br />két oldalról dobáljuk a folyóba<br />köveink<br />mire a fenék megtelik<br />átsétálhatnánk a túlpartra<br />de nem lesz ott már senki.<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/4550832928614000438-5039362028968986903?l=orultek.blogspot.com' alt='' /></div>Giahttp://www.blogger.com/profile/02141977150768274033noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4550832928614000438.post-17808539315658335092012-01-23T10:00:00.000+01:002012-01-23T10:00:07.945+01:00Paktum<br /><br />- Egyezzünk meg valamiben. - kezdett bele Dávid. - Én nem zaklatlak azzal, hogy mit is jelentek számodra, te pedig egy kicsit figyelmesebb leszel.<br />- Nem tudok figyelmesebb lenni. Ilyen vagyok.<br />- Szerintem csak nem akarsz, mert nem szeretsz.<br />- Ha valóban így gondolja, akkor minek jön vissza?<br />- Mert én szeretlek, és annak, aki szereti a másikat az a dolga, hogy ne adja fel.<br />- Ez botorság!<br />- Akkor abba kellene hagynom?<br />- Azt csinál amit akar.<br />- Magának mindegy igaz? - Dávid arca talán könnyektől ázott fel, vagy talán a friss reggeli dér csípte csak ki a szemét. Láthatóan nem állt készen arra, hogy lemondjon a frissen szerzett vadról. Bár nem jutott közelebb a kisasszonyhoz, de sokkal jobban hozzánőtt. Megszokta és eddigi plátói érzései már sokkal többre és nagyobbra sarkalták. Szeretett volna szerelmesen hozzábújni, a nyílt utcán és megfogni a kezét, megcsókolni a homlokát, amikor a buszon zötykölődnek, de Mufurc mindettől elzárkózott az időre hivatkozva. Túl gyors. Dávidnak azonban túl lassú és vontatott volt minden pillanat. Mint egy őrült futó, akinek nincs más célja csak átrágni magát a díszes szalagon, hajtotta magát és szerelmét a párkapcsolati futamba.<br />- Én nem mondhatom meg magának mit csináljon. Nincsen rá gusztusom. Maga próbál mindenféle őrültséget rám erőltetni. Azt hittem azért szeret amilyen vagyok. De maga át akar formálni, ezt pedig nem engedhetem. Sajnálom.<br />- Értem. Akkor csak egy dolgot hadd kérlek.<br />- Mondja.<br />- Tegezz. Bármit is hozzunk ki a kettőnk között lévő káoszból, legyünk akár barátok, szeretők vagy házasok, nem tudok tovább maradni, ha magázol.<br />Mufurc nem értette ennek az apróságnak a jelentőségét. Egy csata, amit megnyerhet. Aminek nincs tétje. Mégis illúziókba ringathatja a férfit. Nem szabadna megtennie, hiszen ő már pontosan érzi, ez az egész hová vezet. De a kísértés sokkal nagyobb. A magány sötét sarkánál sokkal fényesebb.<br />- Legyen. Dávid, akkor mostantól tegezlek. Ez így jó neked?<br />- Köszönöm. - mondta meghatódva a fiatal férfi és megcsókolta a nőt, majd kezei közé vette az arcát és úgy súgta - Szeretlek. - pedig fogalma sem volt, hogy ez a szó az ő szívében, még nem érett meg.<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/4550832928614000438-1780853931565833509?l=orultek.blogspot.com' alt='' /></div>Giahttp://www.blogger.com/profile/02141977150768274033noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4550832928614000438.post-27520392786010630202012-01-20T09:11:00.000+01:002012-01-23T13:29:28.985+01:00Lehámlik az ajkaidról<br />csókom forró párlata<br />ahogy testedbe olvad testem<br />lázban égő homlokodról<br />lefolyik vágyam hamva<br />elporladsz, a semmibe veszel<br />mikor remegő combjaid között<br />felsikít a benned bújó kéj-szörnyeteg.<br /><br /><div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/4550832928614000438-2752039278601063020?l=orultek.blogspot.com' alt='' /></div>Giahttp://www.blogger.com/profile/02141977150768274033noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4550832928614000438.post-29180784019649171982012-01-19T09:08:00.000+01:002012-01-23T09:08:21.731+01:00<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="http://1.bp.blogspot.com/-sCDqF2m10vg/Tx0UPm8DMQI/AAAAAAAACwk/oLL4jop9KRU/s1600/2012-01-13+15.49.34.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="240" src="http://1.bp.blogspot.com/-sCDqF2m10vg/Tx0UPm8DMQI/AAAAAAAACwk/oLL4jop9KRU/s320/2012-01-13+15.49.34.jpg" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">A piramis alján van a "lé"</td></tr></tbody></table><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"></div><br /><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="http://2.bp.blogspot.com/-AKpJxrZOvyA/Tx0UXqPekuI/AAAAAAAACw8/fT88R8bDctM/s1600/2012-01-13+15.48.40.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="240" src="http://2.bp.blogspot.com/-AKpJxrZOvyA/Tx0UXqPekuI/AAAAAAAACw8/fT88R8bDctM/s320/2012-01-13+15.48.40.jpg" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Vízöntőnek 500...</td></tr></tbody></table><br /><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="http://3.bp.blogspot.com/-inX3uknsZYo/Tx0UYlgoXyI/AAAAAAAACxE/Ce8U02_4keg/s1600/2012-01-13+15.48.33.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="240" src="http://3.bp.blogspot.com/-inX3uknsZYo/Tx0UYlgoXyI/AAAAAAAACxE/Ce8U02_4keg/s320/2012-01-13+15.48.33.jpg" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">ráknak meg 300 járt ebben a körben</td></tr></tbody></table><br /><div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/4550832928614000438-2918078401964917198?l=orultek.blogspot.com' alt='' /></div>Giahttp://www.blogger.com/profile/02141977150768274033noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4550832928614000438.post-49334719682723844892012-01-18T03:00:00.000+01:002012-01-18T03:00:00.434+01:00A patak apadni kezdett és én a távolból egyre mélyebben vágytam a mélységet. Önmagam adtam volna érte, hogy belefulladjak. Nyeljen el. Kiakartam inni minden cseppjét. Megérteni az összetételét. Összezavart az apály és a dagály állandó váltakozása.<br /><br />Lemondtam a kis házról, a lovakról, az erdei sétákról. A teste kellett volna. Csak hogy tudjam, mi nem lehet az enyém. Kápráztam a gyönyört. Azt a mohó és buzgó éhséget, amit belé képzeltem. Hogy együtt lélegzünk, ahogy vállamról a ruha pántját lecsúsztatja. Ahogy kibont a hétköznapok béklyóiból és ledönt az ágyra. Ahogy felém kerekedik és ledobja pólóját. Ahogy meztelen mellkasa a melltartóm merev bélésének nehezedik, ahogy csípőcsontja összekoccan az enyémmel. Kezei magabiztosan simítják oldalam és mintha a gondolataimban olvasna, csókokkal borítja el a kulcscsontom. <br /><br /><br />folyt köv<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/4550832928614000438-4933471968272384489?l=orultek.blogspot.com' alt='' /></div>Giahttp://www.blogger.com/profile/02141977150768274033noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4550832928614000438.post-68348879854272084792012-01-17T06:33:00.000+01:002012-01-17T08:55:35.379+01:00<iframe width="560" height="315" src="http://www.youtube.com/embed/OyrHIWLK7tI" frameborder="0" allowfullscreen></iframe><div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/4550832928614000438-6834887985427208479?l=orultek.blogspot.com' alt='' /></div>Giahttp://www.blogger.com/profile/02141977150768274033noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4550832928614000438.post-51379799810177360942012-01-16T21:58:00.000+01:002012-01-16T21:58:18.426+01:00<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="http://3.bp.blogspot.com/-qJxQoej8rTU/TxSPOw4NlhI/AAAAAAAACwY/Cu_Za4Cx7js/s1600/tumblr_lucypyDGdA1r3ngopo1_500.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="256" src="http://3.bp.blogspot.com/-qJxQoej8rTU/TxSPOw4NlhI/AAAAAAAACwY/Cu_Za4Cx7js/s320/tumblr_lucypyDGdA1r3ngopo1_500.jpg" width="320" /></a></div><div style="text-align: center;">A félreértések halmaza végtelen</div><div style="text-align: center;">Egy szónak millió a jelentése</div><div style="text-align: center;">a megfejtést keresd magadban</div><div style="text-align: center;">engem ne akarjon senki megfejteni</div><div style="text-align: center;">mert ötlete sem lesz, mit is jelentenek</div><div style="text-align: center;"> valójában a szavaim.</div><div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/4550832928614000438-5137979981017736094?l=orultek.blogspot.com' alt='' /></div>Giahttp://www.blogger.com/profile/02141977150768274033noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4550832928614000438.post-60903804779313841892012-01-16T21:37:00.003+01:002012-01-16T21:40:35.573+01:00Elég a beszédből<br />többet nem szólok<br />nem emelem fel a hangom<br />nem kérdezek<br /><br />a választ a némaság sarkába söpröm<br />oda a többi szemét közé<br />amit hétfőtől péntekig hordok<br /><br />a fejemben és a szívemben<br /><br />a testem hajlataiba hajtom<br />az elfuserált életem<br />elveszem a kirakatból<br />a művi gonddal megépített<br />Gina makettet<br /><br /><div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/4550832928614000438-6090380477931384189?l=orultek.blogspot.com' alt='' /></div>Giahttp://www.blogger.com/profile/02141977150768274033noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4550832928614000438.post-52325352026879330202012-01-16T21:28:00.004+01:002012-01-16T21:31:34.884+01:00<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="http://4.bp.blogspot.com/-Wfn1jpZuK1c/TxSICMLK4dI/AAAAAAAACwQ/lL0pWEu4OR8/s1600/tumblr_ls4ac8xwnb1qm9ieio1_500.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="240" src="http://4.bp.blogspot.com/-Wfn1jpZuK1c/TxSICMLK4dI/AAAAAAAACwQ/lL0pWEu4OR8/s320/tumblr_ls4ac8xwnb1qm9ieio1_500.jpg" width="320" /></a></div><div style="text-align: center;">Adtam mert kértél</div><div style="text-align: center;">két kézzel, örömmel</div><div style="text-align: center;">elvettem mert elég volt</div><div style="text-align: center;">semmit nem vártam cserébe</div><div style="text-align: center;">csak a nyugalmat</div><div style="text-align: center;">csak a békét</div><div style="text-align: center;">csak egy szót, hogy szeretlek</div><div style="text-align: center;">csak a jelentése mögött rejlő ölelést</div><div style="text-align: center;">fekete lyukként tátongó jövőt </div><div style="text-align: center;">visszhangként terjedő csendet</div><div style="text-align: center;"><br /></div><div style="text-align: center;">De te csak azt visszhangzod, hogy még, még, még</div><div style="text-align: center;">csak nekem, csak értem, csak azért is</div><div style="text-align: center;">kiosztom magam ezerfelé és végül&nbsp;</div><div style="text-align: center;">semmi magamon, ülök a romokon</div><div style="text-align: center;"><br /></div><div style="text-align: center;">Ha nem lehetek mindenkivel</div><div style="text-align: center;">leszek a magamé</div><div style="text-align: center;">osztatlan világom királynője</div><div style="text-align: center;">minden mit adtam, tartsd meg örökké</div><div style="text-align: center;">vagy dobd a szemétbe</div><div style="text-align: center;">követelj, de többé ne rajtam</div><div style="text-align: center;">magadon, hogy mennyit is érek én.</div><br /><div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/4550832928614000438-5232535202687933020?l=orultek.blogspot.com' alt='' /></div>Giahttp://www.blogger.com/profile/02141977150768274033noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4550832928614000438.post-37357603688341607532012-01-16T00:00:00.000+01:002012-01-16T13:27:30.699+01:00<span style="font-size: large;"><b>Kapcsolat</b></span><br /><br /><br />Hogy szerelmes lett volna? Ezt biztosan nem jelenthette ki. Azonban a férfi jelenléte megnyugtatta, csókjai elringatták és elterelték a gondolatait szürkeségről. Úgy érezte a január hidegébe színek költöznek. Dávid minden pillanatot kiélvezett, valami mégis megzavarta újszerű idilljüket.<br />- Sosem mondasz nekem semmit. - kezdett bele a férfi, miközben simogatta a nőt.<br />- Mit szeretne hallani?<br />- Először is, hogy abba hagyd a magázódást.<br />- Számomra így kényelmes.<br />- Másodszor, sosem mondod, hogy mi. Mindig csak azt, hogy te meg én.<br />- Ezek csak szavak, nem?<br /><a href="http://3.bp.blogspot.com/-jPhzrAlALXg/TxQXmmWsDxI/AAAAAAAACwI/JWe5X9IAGdo/s1600/asicilianadventurebambimagazine2.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="320" src="http://3.bp.blogspot.com/-jPhzrAlALXg/TxQXmmWsDxI/AAAAAAAACwI/JWe5X9IAGdo/s320/asicilianadventurebambimagazine2.jpg" width="317" /></a>- Fontos szavak.<br />Mufurc kihúzta magát az ölelő karokból.<br />- Egyéb dolgot ne változtassak meg magamon, kedves fiatalember?<br />- Azt hittem egy kapcsolatban mindent elmondhatunk egymásnak.<br />- Nem tudom mikor lettünk egy pár? De engem erről nem nem értesített, uram.<br /><br />A férfi sértődötten felállt és magától hagyta el Mufurc lakását. A nő látszólag üresen nézett utána, de a hiány ott tátongott a mellkasában. Hát ez a szeretet. Amint nem felel meg, elveszik tőle. Mint egy tehetetlen csecsemőtől a játékát. És míg meg nem tanul parancsszóra ülni és kérni, nem adják vissza.<br /><br />Tudta, hogy a férfi bocsánatot kérve fog visszajönni és megesküszik, hogy többé nem kényszeríti semmire. Azonban újra és újra kérdezni és követelni fog, amíg ő az elvárásoknak meg nem felel. Hamarosan döntenie kell. A választ az eltelt évek már előre csomagolták. Túl sokszor játszotta ezt, ahhoz, hogy ismét belemenjen.<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/4550832928614000438-3735760368834160753?l=orultek.blogspot.com' alt='' /></div>Giahttp://www.blogger.com/profile/02141977150768274033noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4550832928614000438.post-54908593577234755412012-01-13T11:11:00.002+01:002012-01-13T11:11:53.563+01:00<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="http://2.bp.blogspot.com/-ylspTulxWxs/TbVdHKDTCUI/AAAAAAAAB3o/08qw7P7LXyE/s1600/C360_2011-03-07+17-40-24.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><br /></a></div><br /><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="http://2.bp.blogspot.com/-lsxEDzReyi4/TbVdHW2RIFI/AAAAAAAAB3s/X1-zgoHMW1w/s1600/C360_2011-03-09+05-32-06.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="400" src="http://2.bp.blogspot.com/-lsxEDzReyi4/TbVdHW2RIFI/AAAAAAAAB3s/X1-zgoHMW1w/s400/C360_2011-03-09+05-32-06.jpg" width="240" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">A turista felfelé néz, én meg a cipődet!</td><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><br /></td></tr></tbody></table><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"></div><br /><div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/4550832928614000438-5490859357723475541?l=orultek.blogspot.com' alt='' /></div>Giahttp://www.blogger.com/profile/02141977150768274033noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4550832928614000438.post-13538567588442976822012-01-11T01:00:00.000+01:002012-01-11T01:00:05.924+01:00A patak végül keskennyé vált, mikor újra visszatértem hozzá. Bokáig merültem benne. Magunkra maradtunk a lelkéből öntött tea mellett. Sosem merült el bennem, de én a szemein át a lelkébe vágytam. Hogy megpillantom-e magam benne. Új játékszert dobott a kövekre, s örömmel kacsáztam szavaival.<br /><br />Ismertem a sodrását. Tudtam, hogy hamarosan ismét el kell mennie. De már benne voltam. A része. Én azt hittem. Akkor tovább mentem. Szenvedélyes álmaimon túl állt egy csendes ház, ahová elvonultunk. A hegyekben a csillagok alatti békében éltünk, a kertben saját növesztésű zöldségekkel. Nem volt munkám, csak egy feladatom, hogy szeretettel és szerelemmel várjam haza. Hogy a viszontagságok ellenére két karomba zárjam, megfáradt arcát mellkasomhoz húzva megnyugtassam, és megmutassam az itthon a szívemben van. Itt nem tévedhet el. Itt nincsenek kétértelmű jelentések, elmúló érzések, itt a család értelme örök érvényű. Álmaimban csak az ő gyermekét hordtam a szívem alatt.<br /><br />folyt. köv.<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/4550832928614000438-1353856758844297682?l=orultek.blogspot.com' alt='' /></div>Giahttp://www.blogger.com/profile/02141977150768274033noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4550832928614000438.post-36689559994087816992012-01-10T06:28:00.000+01:002012-01-10T09:02:55.969+01:00<iframe allowfullscreen="" frameborder="0" height="480" src="http://www.youtube.com/embed/bY1yijJuU-c" width="640"></iframe><div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/4550832928614000438-3668955999408781699?l=orultek.blogspot.com' alt='' /></div>Giahttp://www.blogger.com/profile/02141977150768274033noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4550832928614000438.post-91881422523059940422012-01-09T06:30:00.000+01:002012-01-09T06:30:02.115+01:00<span style="font-size: large;">Szilveszter</span><br /><br />Bármennyire próbálta Dávid rávenni, Mufurc nem volt hajlandó elhagyni a lakását. A férfi szeretett volna ebben az esetben vele lenni, de a nő ragaszkodott hozzá, hogy egyedül töltse az év utolsó napját. Kiszellőztette a lakását, előkészített pár dobozt, amiben a karácsonyfa díszeket teszi majd. Az év vége, mindig kirobbanó erővel hatott rá. Terveket szőtt, amiket a januárban általában, mint a nap első sugarai a jégcsapokat tört le, de ez most nem érdekelte. Elhatározta, hogy munkájába új lendülettel veti vele magát, befejezi azt a régi pulóvert, amit elkezdett kötni. Aztán gondolatai között felbukkant Dávid. A férfi, aki alig egy hete szájon csókolta, akinek gyengéd érintéseit elfogadta és azóta minden nap megismételte. Ő pedig örömmel és izgatottan fogadta, szinte lebénulva. Tudta mi lenne a következő lépcsőpont, de erre még nem állsz készen. A tévében új és új helyszíneket mutattak, ahol az emberek önfeledten buliztak. Mufurc kitekintett az ablakon, ami szintén hangosan zsongott már az óévet búcsúztató emberek hadaktól. Hát legyen. Gondolta Mufurc. Akkor most ő is elengedi. A régit és befogadja az újat. Bizonytalanul, de kikiabált az ablakon: Boldog Újévet!<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/4550832928614000438-9188142252305994042?l=orultek.blogspot.com' alt='' /></div>Giahttp://www.blogger.com/profile/02141977150768274033noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4550832928614000438.post-45243669457879563672012-01-05T09:27:00.000+01:002012-01-05T09:27:00.941+01:00Kis Katalinnal egyetlen közös ismerősünk sincs. Az egyik közösségi oldalon, ami nem a Fész, mégis üzenetet küldött. Az üzenet tárgya: <span style="font-size: small;">Gina, egy éve halt meg Laci. Szerencsétlen véletlen, hogy van László nevű ismerősöm, aki meghalt, bár több, mint egy éve! Íme a levél:</span><br /><br />"Egy éve halt meg Laci az M1-esen, és bár tudom, hogy már nem hozhatom vissza, de legalább másnak ne kelljen elveszítenie a párját elalvásos autóbalesetben! Amióta megvettem az elalvásstoppolót, nagyobb biztonságban érzem magam, bárcsak hamarabb rátaláltam volna. Ráadásul úgy tudom most féláron adják, Gina, erre ne sajnáljátok a pénzt,a szeretteink élete megfizethetetlen! Én innen rendeltem:<br /><span style="font-size: small;"> </span><br /><span style="font-size: small;">Kihagyhatatlan! "</span><br /><span style="font-size: small;"><br /></span><br /><span style="font-size: small;">Hová süllyedünk kérem szépen? Vagyunk olyan szerencsések, hogy sokan közülünk vesztettünk el valakit autóbaleset miatt. Amikor valaki egy ilyen statisztikát használ fel, hogy önmagát vagy bármit reklámozzon, az nem csak hányinger keltően ostoba, de tökön rúgásra érdemes tett! Feltételezi, hogy sajnálom a pénzt! Feltételezi, hogy egy elalvásstoppoló majd megoldja a világ gondjait! Nem hiszem, hogy túl sokat érne, ha mérgelődök, vagy felbaszódom a dolgon, de akkor is! Kihagyhatatlan ajánlat? Inkább haláli. Félráron az örök életért? Most mondjátok meg!!!???</span><div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/4550832928614000438-4524366945787956367?l=orultek.blogspot.com' alt='' /></div>Giahttp://www.blogger.com/profile/02141977150768274033noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-4550832928614000438.post-76412553671974860402012-01-05T08:08:00.002+01:002012-01-05T08:12:20.488+01:00<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="http://3.bp.blogspot.com/-a6A5w5HiP4o/TwVBsusMoOI/AAAAAAAACuY/aEx33_ODLMY/s1600/2011-12-23+17.35.53.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="240" src="http://3.bp.blogspot.com/-a6A5w5HiP4o/TwVBsusMoOI/AAAAAAAACuY/aEx33_ODLMY/s320/2011-12-23+17.35.53.jpg" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">December eleje,<br />a háttérből ítélve- sokáig kerestem az agyamban hol is készült ez a kép<br />...aztán rájöttem, az egyik új helyen,<br />amit egy régi kedves baráttal fedeztünk fel! :)</td></tr></tbody></table><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="http://4.bp.blogspot.com/-co8806uEME8/TwVBQ_qkAiI/AAAAAAAACso/hk874RHTqF4/s1600/2012-01-05+07.03.36.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><br /></a></div><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="http://4.bp.blogspot.com/-SaHZLz6NWc4/TwVBUWlB9eI/AAAAAAAACs8/maLU3xhYN1k/s1600/2011-12-31+15.12.48.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="320" src="http://4.bp.blogspot.com/-SaHZLz6NWc4/TwVBUWlB9eI/AAAAAAAACs8/maLU3xhYN1k/s320/2011-12-31+15.12.48.jpg" width="240" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Eve Sparrow, a szilveszteri születésnapos</td></tr></tbody></table><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="http://2.bp.blogspot.com/-7uln6L610SQ/TwVBVjH9HAI/AAAAAAAACtI/JBMxfEgXtcc/s1600/2011-12-31+14.38.36.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="320" src="http://2.bp.blogspot.com/-7uln6L610SQ/TwVBVjH9HAI/AAAAAAAACtI/JBMxfEgXtcc/s320/2011-12-31+14.38.36.jpg" width="240" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Bohókás Eve a Porondmester,<br />akivel év utolsó napjára száműztük a komolyságot.</td></tr></tbody></table><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="http://3.bp.blogspot.com/-uJ6sc8eU97E/TwVBWyz54BI/AAAAAAAACtQ/2P973cGvUDs/s1600/2011-12-31+14.39.00.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="320" src="http://3.bp.blogspot.com/-uJ6sc8eU97E/TwVBWyz54BI/AAAAAAAACtQ/2P973cGvUDs/s320/2011-12-31+14.39.00.jpg" width="240" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Moi... egy már biztos, nem iszom annyit, h ekkora<br /> legyen az orrom és semmiképpen nem növesztek bajszot!</td></tr></tbody></table><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="http://2.bp.blogspot.com/-vCkc95o5S7Y/TwVBaGgvbZI/AAAAAAAACtg/iP1jGE8aM2s/s1600/C360_2011-12-29-12-33-44.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="320" src="http://2.bp.blogspot.com/-vCkc95o5S7Y/TwVBaGgvbZI/AAAAAAAACtg/iP1jGE8aM2s/s320/C360_2011-12-29-12-33-44.jpg" width="192" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Ajándék :) </td></tr></tbody></table><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="http://2.bp.blogspot.com/-5LnhmceExjo/TwVBm_PdcBI/AAAAAAAACuA/VQyKEXKyikQ/s1600/C360_2011-12-28-15-12-07.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="192" src="http://2.bp.blogspot.com/-5LnhmceExjo/TwVBm_PdcBI/AAAAAAAACuA/VQyKEXKyikQ/s320/C360_2011-12-28-15-12-07.jpg" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">A két ünnep között sokat mentem, persze nem a hóban....</td></tr></tbody></table><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="http://1.bp.blogspot.com/-ljhe9RpnxUs/TwVBobmsimI/AAAAAAAACuI/K03c9OVfkQY/s1600/2011-12-27+16.25.27.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="240" src="http://1.bp.blogspot.com/-ljhe9RpnxUs/TwVBobmsimI/AAAAAAAACuI/K03c9OVfkQY/s320/2011-12-27+16.25.27.jpg" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">2011 legváratlanabb ajándéka... :) </td></tr></tbody></table><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="http://4.bp.blogspot.com/-tEA9ygDg9QM/TwVBrWeVPII/AAAAAAAACuQ/iTOZEFId6WU/s1600/C360_2011-12-24-14-50-06.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="192" src="http://4.bp.blogspot.com/-tEA9ygDg9QM/TwVBrWeVPII/AAAAAAAACuQ/iTOZEFId6WU/s320/C360_2011-12-24-14-50-06.jpg" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">Várnak, hogy a karácsonyfa alá kerüljenek.</td></tr></tbody></table><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="http://1.bp.blogspot.com/-yrrt5UlS0b0/TwVK9uQH44I/AAAAAAAACu0/c25BZrLHyFA/s1600/2011-12-28+15.15.37.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="240" src="http://1.bp.blogspot.com/-yrrt5UlS0b0/TwVK9uQH44I/AAAAAAAACu0/c25BZrLHyFA/s320/2011-12-28+15.15.37.jpg" width="320" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">2011 véget ért, hát én tovább bandukolok,<br />valószínűleg egyre többet busszal.... mert a vonat nem vár.</td></tr></tbody></table><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="http://2.bp.blogspot.com/-KlkT5bfwYFY/TwVBbljKcYI/AAAAAAAACuw/4MxCJkzja_s/s1600/2011-12-28+15.15.28.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><br /></a></div><br /><div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/4550832928614000438-7641255367197486040?l=orultek.blogspot.com' alt='' /></div>Giahttp://www.blogger.com/profile/02141977150768274033noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4550832928614000438.post-75131571971558800362012-01-04T02:30:00.000+01:002012-01-04T06:29:08.632+01:00Úgy képzeltem vele az élet maga lesz a vízen járás. Talán ostobán hangzik, de pont úgy bukkantam rá, mint a vándor a csendes édes vizű patakra. Nem tehettem mást csak álltam mellette és figyeltem, ahogy halak úszkálnak benne. Sétálni indultam a partján.<br /><br />Hamar magával sodort. Felduzzadt és magához hívott. Ismeretlen nyelven, ösztönszerűen kerültem egyre közelebb a partjához és bár a köztünk lévő fizikai távolság tengernyi volt, mégis azt éreztem elég a karomat kinyújtani. Ő mégis egy másik patakhoz csatlakozott. Az én víziómban azonban más volt. Kitárulkozó karok, szorosan a mellkasához simuló fejem, majd kitekert kezem, falhoz taszított arcom, ami mögött erős, férfias alakja simul testemhez. Hosszú néma perceket képzeltem, ahogy beszívom illatát és hangját. Vár. Most mit tegyek? S végül ahogy fülemhez hajolt s nevemet suttogva kérdezte: most mi legyen, lebénulva fogadtam a csókot a nyakamon. Valahogy így képzeltem.<br /><br /><i>folyt. köv.</i><br /><br /><div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/4550832928614000438-7513157197155880036?l=orultek.blogspot.com' alt='' /></div>Giahttp://www.blogger.com/profile/02141977150768274033noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4550832928614000438.post-47910385204627749992012-01-03T19:22:00.001+01:002012-01-03T19:22:31.687+01:00cseppet sem volt bővelkedő... ma elkövettem azt a merényletet, hogy elmentsem az itteni verseket... és így összegezzem a tavalyi blogos termést... plusz alátámasszam az elméletem miszerint április és augusztus között nem igazán szülök verseket! A statisztika így néz ki:<br /><br /><!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <w:PunctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <w:DontGrowAutofit/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument></xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156"> </w:LatentStyles></xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]><style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:#0400; mso-fareast-language:#0400; mso-bidi-language:#0400;}</style><![endif]--><br /><!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <w:PunctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <w:DontGrowAutofit/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument></xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156"> </w:LatentStyles></xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]><style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:#0400; mso-fareast-language:#0400; mso-bidi-language:#0400;}</style><![endif]--><div class="MsoNormal"><!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <w:PunctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <w:DontGrowAutofit/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument></xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156"> </w:LatentStyles></xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]><style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:#0400; mso-fareast-language:#0400; mso-bidi-language:#0400;}</style><![endif]--></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="http://1.bp.blogspot.com/-yvDqXWzPR8A/TwNGvmCepvI/AAAAAAAACsU/yc5v-oegj8M/s1600/versek2011.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="243" src="http://1.bp.blogspot.com/-yvDqXWzPR8A/TwNGvmCepvI/AAAAAAAACsU/yc5v-oegj8M/s400/versek2011.jpg" width="400" /></a></div><div class="MsoNormal">Január (2)</div><div class="MsoNormal">Február (0)</div><div class="MsoNormal">Március (0)</div><div class="MsoNormal">Április (0)</div><div class="MsoNormal">Május (0)</div><div class="MsoNormal">Június (0)</div><div class="MsoNormal">Július (0)</div><div class="MsoNormal">Augusztus (3)</div><!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <w:PunctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <w:DontGrowAutofit/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument></xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156"> </w:LatentStyles></xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]><style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:#0400; mso-fareast-language:#0400; mso-bidi-language:#0400;}</style><![endif]--><br /><div class="MsoNormal"><!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <w:PunctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <w:DontGrowAutofit/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument></xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156"> </w:LatentStyles></xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]><style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:#0400; mso-fareast-language:#0400; mso-bidi-language:#0400;}</style><![endif]--></div><div class="MsoNormal"><!--[if gte mso 9]><xml> <w:WordDocument> <w:View>Normal</w:View> <w:Zoom>0</w:Zoom> <w:HyphenationZone>21</w:HyphenationZone> <w:PunctuationKerning/> <w:ValidateAgainstSchemas/> <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid> <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent> <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText> <w:Compatibility> <w:BreakWrappedTables/> <w:SnapToGridInCell/> <w:WrapTextWithPunct/> <w:UseAsianBreakRules/> <w:DontGrowAutofit/> </w:Compatibility> <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel> </w:WordDocument></xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml> <w:LatentStyles DefLockedState="false" LatentStyleCount="156"> </w:LatentStyles></xml><![endif]--><!--[if gte mso 10]><style> /* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Normál táblázat"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0cm 5.4pt 0cm 5.4pt; mso-para-margin:0cm; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:#0400; mso-fareast-language:#0400; mso-bidi-language:#0400;}</style><![endif]--></div><div class="MsoNormal">Szeptember (17)</div><div class="MsoNormal">Október (6)</div><div class="MsoNormal">November (12)</div><div class="MsoNormal">December (11)</div><div class="MsoNormal"><br /></div><div class="MsoNormal">Teljesen őszinte leszek...azért azt nem gondoltam, hogy február és július között egyetlen vers sem került a virtuális lapokra. Láthatóan az én vers-alkotói korszakom az ősz, amit eddig is gondoltam, de kmmm... :) ezért ez vicces, gondoltam ezért megosztom. Tiszta őrület. Amúgy, az ide termés a tavalyihoz képest a siralmas 51 db versel zárult! Adjon a 2012 ennél kétszer több verset! :) </div><div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/4550832928614000438-4791038520462774999?l=orultek.blogspot.com' alt='' /></div>Giahttp://www.blogger.com/profile/02141977150768274033noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4550832928614000438.post-33113194258111333702012-01-03T18:30:00.000+01:002012-01-03T19:23:41.011+01:00<iframe width="640" height="360" src="http://www.youtube.com/embed/OrtuOxz0TK0" frameborder="0" allowfullscreen></iframe><div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/4550832928614000438-3311319425811133370?l=orultek.blogspot.com' alt='' /></div>Giahttp://www.blogger.com/profile/02141977150768274033noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4550832928614000438.post-42565059954703314572012-01-03T14:57:00.000+01:002012-01-03T19:11:32.354+01:00Kaptam egy linket valakitől egy elemzésről, akinek nem volt elég, hogy ismer... számmisztikai képtelem alapján (többek között minden '86 07 17-én születettel) ez a bűn lajtsromunk.... <br /><br /><div style="color: #cccccc;"><span style="font-size: small;">"</span><span style="font-family: Comic Sans MS; font-size: small;"><span style="font-family: Times,&quot;Times New Roman&quot;,serif;"> Hihetetlen gyors az észjárásod, nagyon jól és hihetetlen sokat tudsz beszélni. Nyitott vagy, szereted a változatosságot és igényled is: nem bírod a monoton tevékenységeket. Bár sokoldalú vagy, és sok minden érdekel, hajlamos vagy a felületességre: mindenhez csak egy kicsit konyítasz. Érdeklődő, kíváncsi vagy, és szeretsz színes ruhákban járkálni, a telefonodtól elválaszthatatlan vagy. A legjobb, ha olyan foglalkozást választasz, ahol sok emberrel találkozhatsz. Nagy hatással vagy a másik nemre, a szavakkal varázsolod el azt, aki tetszik neked. Türelmetlen vagy, hajlamos arra, hogy párhuzamosan több dolgot is csinálj, és így van ez a párkapcsolatokkal is: nem éppen vagy hűséges. Sokszor álarcot viselsz, és szerepet játszol, <u>ezért nehéz kiismerni.&nbsp;</u></span></span></div><div style="color: #cccccc;"><span style="font-family: Comic Sans MS; font-size: small;"><span style="font-family: Times,&quot;Times New Roman&quot;,serif;"> </span><br style="font-family: Times,&quot;Times New Roman&quot;,serif;" /><span style="font-family: Times,&quot;Times New Roman&quot;,serif;">Eleven ember vagy, aki életútja gyakran művészi elismertséghez vagy társadalmi népszerűséghez vezet. Nagy szórakoztatói is vagy. A 3-as számú életutat a szépség, az izgalom, a különcség és a társadalmi népszerűség jellemzi. Ezek a különleges, kifejező személyiségek gyakran könnyen lesznek híresek és sikeresek. </span><br style="font-family: Times,&quot;Times New Roman&quot;,serif;" /><span style="font-family: Times,&quot;Times New Roman&quot;,serif;">Az ezzel az életútszámmal rendelkezők emellett általában meleg, karizmatikus személyiségek, és hihetetlenül erős az <u>önmagukba vetett hitük és az optimizmusuk</u>. Vonzó megjelenésük gyakran rabul ejti mások képzeletét, és nagyszerű múzsák és modellek válhatnak belőlük. </span><br style="font-family: Times,&quot;Times New Roman&quot;,serif;" /><span style="font-family: Times,&quot;Times New Roman&quot;,serif;">A 3-as életútszámmal rendelkezők gyakran szellemes vagy költői emberek, és emiatt nagyon szórakoztató beszélgetőpartnerek. Emellett nagyon jól ismerik és értik az emberi természetet, tudnak másokra figyelni, és nagyon jól megértik mások érzelmeit és szükségleteit. </span><span style="font-family: Times,&quot;Times New Roman&quot;,serif;"><br /></span></span></div><div style="color: #cccccc;"><span style="font-family: Comic Sans MS; font-size: small;"><span style="font-family: Times,&quot;Times New Roman&quot;,serif;">&nbsp;</span><br style="font-family: Times,&quot;Times New Roman&quot;,serif;" /><span style="font-family: Times,&quot;Times New Roman&quot;,serif;">A 3-as életútszámmal rendelkezők általában nagyon makacsak, és mindig nyerni akarnak, bármi is legyen a siker ára. Szokatlanul erős állóképességük és életerejük miatt a legtöbb embernél sokkal könnyebben viselik az élet nehézségeit és a kudarcokat. Ezek a nehézségek általában anyagi vagy romantikus természetűek, mivel idealizmusuk és spontaneitásuk miatt hajlamosak rossz döntéseket hozni. </span><br style="font-family: Times,&quot;Times New Roman&quot;,serif;" /><span style="font-family: Times,&quot;Times New Roman&quot;,serif;">Ennek ellenére a 3-as életútszámú emberek általában szerények, és képesek arra, hogy őszinték legyenek saját magukkal a kudarcaikkal kapcsolatban.&nbsp;</span></span></div><div style="color: #cccccc;"><span style="font-family: Comic Sans MS; font-size: small;"><span style="font-family: Times,&quot;Times New Roman&quot;,serif;">&nbsp;</span><br style="font-family: Times,&quot;Times New Roman&quot;,serif;" /><span style="font-family: Times,&quot;Times New Roman&quot;,serif;">A 3-as életútszámmal rendelkezők akkor térnek le az életútjukról, ha feladják az álmaikat és a tehetségüket. Sokan közülük az alkohol, a gyógyszerek vagy a kábítószerek rabjává válnak, hogy így meneküljenek el állandó inspirációjuk folytonos hangja elől. </span><br style="font-family: Times,&quot;Times New Roman&quot;,serif;" /><span style="font-family: Times,&quot;Times New Roman&quot;,serif;">Ha 3-as az életútszámod, de személyes problémák miatt nem állsz a reflektorfényben, akkor fel kell ébredned, és követned kell az álmaidat. Erőtől duzzadó személyiséged messzebb vihet el téged, mint ameddig mások eljutnak, főleg akkor, ha megengeded magadnak, hogy fókuszáld az energiáidat és a képességeidet. "</span></span></div><br /><span style="color: #993300; font-family: Comic Sans MS; font-size: small;"><span style="color: black; font-family: Times,&quot;Times New Roman&quot;,serif;">&nbsp;</span><br /></span><div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/4550832928614000438-4256505995470331457?l=orultek.blogspot.com' alt='' /></div>Giahttp://www.blogger.com/profile/02141977150768274033noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4550832928614000438.post-22021240299537062652012-01-02T04:50:00.000+01:002012-01-02T04:50:00.183+01:00<span style="font-size: large;">Karácsony este</span><br /><br />Mufurc kisasszony gyomra liftezett. A csengő immár harmadszor szólalt meg. Remeg térdekkel közeledett minden csengetésre egyetlen lépéssel ért közelebb, hogy az ajtót kinyissa.<br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="http://2.bp.blogspot.com/-D_ftxIOX4n8/TviYUvQeCKI/AAAAAAAACnk/kQ4gjikcmXw/s1600/christmas_gifts.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="240" src="http://2.bp.blogspot.com/-D_ftxIOX4n8/TviYUvQeCKI/AAAAAAAACnk/kQ4gjikcmXw/s320/christmas_gifts.jpg" width="320" /></a></div>- Itthon van? - kérdezte türelmetlenül a férfi.<br />- Jövök már. - suttogta szinte maga elé a nő.<br />Végül kinyitotta az ajtót. A férfi fehér ingében, élére vasalt barna nadrágjában makulátlanul festett. A szoba fahéjas füstölő illatában úszott, amibe a hal édes illata lágyan levegyült.<br />- Bejöhetek? - kérdezte mosolyogva a férfi.<br />- Persze.<br />A férfi kabátját a kezéből a kanapé szélére dobta, majd a gondosan becsomagolt ajándékot a díszesen villogó fa alá tette.<br />- Gyönyörű a karácsonyfája.<br />- Köszönöm.<br />A férfi nem tudhatta, hogy a nő csak miatta vett fát, és csak miatta vásárolt karácsonyfa díszeket, hiszen önmaga szórakoztatására sosem követte a hagyományt. Mufurc kisasszonynak ez ismeretlen terület volt. A fények és az illatok, az ünnepi hangulat egy idegen világba vezette. Egy kicsit a múltba, amikor még minden renden volt az életében. Gyerekkori önmagához, aki még hitt a csodákban. Távolinak tűnt ez a világ, most mégis mintha egy karnyújtásnyira lett volna.<br />- Bort? - kérdezte előzékenyen a megterített asztalhoz ülő férfit.<br />- Elfogadom. Köszönöm.<br />Csöndben fogyasztották el a vacsorát és bár Mufurc nem szokott inni, két üveg boron is túl jutottak, mire elkövetkezett az ajándékozás ideje. A nő könyvet kapott, ahogy végül is emellett az ajándék mellett tette le a voksát és láthatóan sikerült örömet szerezniük. Az éjszaka fénypontja azonban messze nem a csomagoló papírok mögött rejlett. A férfi köszönetképpen közelebb ült a nőhöz, aki pihegve, zavarban, de menekülni nem tudva várt. Behunyta szemeit és engedte, hogy a férfi puha ajkai összeolvadjanak az övével.<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/4550832928614000438-2202124029953706265?l=orultek.blogspot.com' alt='' /></div>Giahttp://www.blogger.com/profile/02141977150768274033noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4550832928614000438.post-4138014412394340822012-01-01T11:32:00.000+01:002012-01-01T11:32:10.493+01:00<span style="font-size: large;">Inkább nem mondok semmit.... csak ennyit...</span><br /><span style="font-size: large;"><br /></span><br /><div style="text-align: center;"><span style="font-size: large;">BOLDOG ÚJ ÉVET!</span></div><div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/4550832928614000438-413801441239434082?l=orultek.blogspot.com' alt='' /></div>Giahttp://www.blogger.com/profile/02141977150768274033noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4550832928614000438.post-81544313680869085212011-12-31T14:23:00.000+01:002011-12-31T14:23:00.408+01:00Mindennek eljön az ideje. Ahogy Shína megjelent az életemben, sokáig tőlem különálló dologként tekintettem rá, egyfajta elfojtott vágy én-ként. Lassan jutottam el a felismeréshez, hogy nem lehet különálló. Mindaz, amit ő képvisel, én vagyok. A jövőből vagy talán a múltból felém tartó, valaki. Aki.<br /><br />- Az életben apró dolgok határoznak meg bennünket. Választások. Szavak. Egy darab ruha, ékszer, egy kedvenc könyv. Döntések. Születhetünk bármilyen csillagjegy alatt, sorsunkat végül nekünk kell a kezünkbe vennünk. Nem ülhetünk egy üres szobában és álmodozhatunk a világról, ami az ablakunk alatt robog tovább. Ki kell nyitni a lakatokat, le kell verni őket, félre lökni a börtönőrt és elindulni a világba.<br /><br />Az önmegvalósítás nem a kirakatba való szó. Az önmegvalósítás, minden másodperc. A jelennél sokkal szövevényesebb pókháló, ami a múltból nyúlik a jövő felé. Rá kell döbbennem, hogy nem egy légy vagyok Shína hálójában, hanem a pók, aki még ugyan sosem szőtt hálót, de ösztönösen bennem van a képesség. Nincs más módja, mint hogy feltárjam ezeket. Nem mászkálhatok vissza az elmém egy eldugott és lezárt zugába, hogy megéljem önmagam. Ki kell lépnem.<br /><br />- Elindulok a világba, boldog Új évet és életet kívánva mindenkinek!<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/4550832928614000438-8154431368086908521?l=orultek.blogspot.com' alt='' /></div>Giahttp://www.blogger.com/profile/02141977150768274033noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4550832928614000438.post-73150935191807588372011-12-30T19:57:00.000+01:002011-12-30T19:57:01.089+01:00A konyhánkban kicsi a hely. Ezt mindenki tudja. Főleg, ha én is ott vagyok. Szemtelenség lenne azt állítani, hogy a következő történetnek bármi igazságtartalma lenne. Ha mégis, hát elnézést.<br /><br />Behívtam a konyhába. Most találkoztunk először. Barbi hívta magával, mert nem nálam ez szabály. Ha bulizni jössz, hozz magaddal valakit. Csak én lehetek egyedül. Alapfeltétel. Gyanútlanul közelített hozzám. A parti hangulat haldoklóban volt, a konyha pedig kaotikus szeméthegyek, üdítős és alkoholos poharak tömkelege. A párosan érkezők és párosan lefekvők már rég az ágyukban voltak. Barbi még megkérdezte ne segítsen e, mire én elhajtottam. De ő hajthatatlan volt. Nem az esetem. Szőke, kék szemű, magas és vékony. Alig 20 éves, bőven rávertem 3 évet, de azt hiszem ez a nem az korkülönbség amin fennakadhatok.<br />- Te nem mész még aludni?<br />- Szívesen segítek.<br />- Mosogatni? - kérdeztem felhúzott szemöldökkel.<br />- Csak abban tudok? - a kérdés megfelelő irányú volt. Talán túl sokat kerestem a tekintetét, túl sokszor érintettem meg bizalmaskodva, hogy ennyire egyértelműen érezze mire is megy ki a játék.<br />- Dehogy, egy ügyes kezet mindig tudok használni. Ügyes a kezed?<br />Nevetett. Olcsónak éreztem a poént, de ez egy olcsó este volt. Olcsó piák, olcsó társaság. Ne várjon az ember túl sok izgalmat egy átlagos nyári napon. Izzadságszag, ciripelő tücskök és a nappaliból már hangosan horkoló részegek.<br />- Nem volt rá panasz. - a válasz is olcsó, egy húron pendülünk.<br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="http://2.bp.blogspot.com/-rNRikGPWXZU/TvjEFzwbH6I/AAAAAAAACn8/0OVfd_yKLy0/s1600/tumblr_lka7ifhFTO1qa7dy4o1_500.png" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="400" src="http://2.bp.blogspot.com/-rNRikGPWXZU/TvjEFzwbH6I/AAAAAAAACn8/0OVfd_yKLy0/s400/tumblr_lka7ifhFTO1qa7dy4o1_500.png" width="332" /></a></div>- Akkor vidd ki kérlek a sörös dobozokat és az üres zacskókat a nagy kukába. - a parancs egyértelmű és elég időt adott, hogy megválasszam a helyszínt. Mikor visszaért nekidőlt a konyhaszekrénynek, persze nekem pont át kellett hajolnom előtte, hogy elérjem az utolsó adag poharat.<br />- Köszönöm. - mondtam miközben visszafordultam a mosogatóhoz. Többször gondoltam már rá, hogy ennek a mosogatónak varázsereje van. Most is beindult a bűvös erő és vendégem gyengéden átnyúlt a karom alatt és benedvesítette a kezét.<br />- Így talán én is segíthetek. - mondta miközben belecsókolt a nyakamba.<br />- Milyen igazad van. - hagytam, hogy az utolsó poharat ebben a pózban mossa el, miközben az én kezem már a combján vándorolt. Meglepően erős lábakon állt, ahhoz képes, milyen vékonynak tűnt. Csípőjét a fenekemhez nyomta, mikor elöblítette poharat. Megfordultam és egyből szájon csókoltam, nehogy ő tegye meg előbb. Sajnálom, de ez elvi kérdés. Nedves ujjaival beletúrt a hajamban és kezdtem úgy érezni, ő az egyik legjobb vendég, aki mostanában nálam járt.<br />- Akkor aludhatok a házigazdával?<br />- Már is szaladnál aludni? - ujjaim a farmer gombját oldották ki. A cipzár szinte magától szaladt le, és kezem úgy siklott a szűk vásznon belülről, mint kígyó a nedves barlangba. A srác felsóhajtott és meglepődött, aggódva a nappali irányába tekintett, majd az ablakon kifelé, mintha bárki lehetne még odakint. Mielőtt bármit mondhatott volna beljebb löktem. Egy pillanatra végig futottam a fejemen, hogyan is fogjuk mindezt kivitelezni. Majdnem két fejjel volt magasabb. Végül arra jutottam, talán a legjobb lesz, ha a tényleg odafönt fejezzük be. Hagytam, hogy végig csókolja a nyakam és mohó kezeivel markolássza a mellem. Nem izgatott fel. A falhoz szorítottam és a nadrágjában ficánkoló kishaverral foglalkoztam inkább. Körmeim végével az ágyékának érzékeny bőrét simogattam, miközben olykor belemartam belső combjának húsába. Ügyetlenül és esetlenül próbált hozzám férni. Negyedórán keresztül csókolóztunk, amikor elfáradtam. Óvatosan eltoltam magamtól és még mielőtt bármi olyasmit kérdezhetett volna, hogy "na mi van"? Elköszöntem.&nbsp; <br />- Megyek aludni.<br />- Ennyi? Így itt hagysz?<br />- Jöhetsz, ha akarsz. De megágyaztam neked Barbi mellett. <br />Valószínűleg nem értette a dolgot, de utánam jött. Levetkőztem és befeküdtem az ágyba. Az alsógatyás látvány nem csigázott fel, mégis hajtott valami befejezetlenségi érzet. Közel húztam az arcát és szenvedélyesen megcsókoltam.<br />- Jó éjszakát! - mosolyogtam és befordultam a fal felé, alig három percen belül, pedig már álomországban jártam.<br /><br />A konyhánkban kicsi a hely.Sok mindent lehet ott főzni, de nem mindig az kerül ki a konyhafőnök kezei közül, ami készült.<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/4550832928614000438-7315093519180758837?l=orultek.blogspot.com' alt='' /></div>Giahttp://www.blogger.com/profile/02141977150768274033noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4550832928614000438.post-65910963676055432262011-12-29T06:00:00.000+01:002011-12-29T06:00:04.512+01:00<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="http://4.bp.blogspot.com/-8ptf4Zt7zvU/Tvi8x0quWdI/AAAAAAAACnw/zq80wt7t1hA/s1600/888.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="640" src="http://4.bp.blogspot.com/-8ptf4Zt7zvU/Tvi8x0quWdI/AAAAAAAACnw/zq80wt7t1hA/s640/888.jpg" width="427" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">by Ágostházy Botond</td></tr></tbody></table>Mindenki annyira komoly, amennyire komolytalan tud olykor lenni. Aki nem képes magán nevetni, az nem érdemli meg, hogy másokon nevessen. Szerepeink szerint, én leginkább önmagam vagyok, komolyan... komolytalan.<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/4550832928614000438-6591096367605543226?l=orultek.blogspot.com' alt='' /></div>Giahttp://www.blogger.com/profile/02141977150768274033noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4550832928614000438.post-9905099445990640522011-12-28T11:33:00.000+01:002011-12-28T11:33:00.166+01:00Neked semmi sem szent<br />suttogja a tükörkép<br />megfeszülök a peremén<br />elhajlítom a teret<br />denevér levet kortyolok<br />mint az ősi vajákos asszonyok<br />akik nem Batmant<br />csak egy szebb jövőt reméltek.<br /><br />Neked semmi sem szent<br />suttogja a tükörképem<br />megfeszül az ágyam peremén<br />a kéjbe csomagolt test<br />viasszal és jéggel erjesztett<br />nyál bor, túlcsordul a párnámon<br />mintába sorakozik <br />a kilenc darabra törött tükörben<br />egy lábnyom.<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/4550832928614000438-990509944599064052?l=orultek.blogspot.com' alt='' /></div>Giahttp://www.blogger.com/profile/02141977150768274033noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4550832928614000438.post-26755705946730133792011-12-28T10:19:00.002+01:002011-12-28T10:19:54.134+01:00Túl sokan kérdezik meg, hogy "Gina, hogy van ennyi mindenre időd" ahhoz, hogy válasz nélkül hagyjam. Persze, az is lehetséges, hogy már írtam erről. Mindegy. Az idő relatív. Azok akiknek sosincs semmire idejük, valószínűleg nem élvezik eléggé azt amit csinálnak. Ha lennék annyira pofátlan, akkor még azt is mondanám, hogy unatkoznak. Nekem is vannak olyan napjaim, amikor 30 dolgot kell megcsinálni és csak 40 lesz belőle, pedig majdnem 20 óra áll a rendelkezésemre és ebből fenn is vagyok minimum 19-et.<br /><br />Az időgörbítés nagyon egyszerű dolog. Több dolgot kell egyszerre csinálni, suttyomban, titokban elő kell készíteni és hopp hirtelen sok mindennel kész lenni. Ez egy trükk. Olyan mint a bűvészek trükkje. Nincs se több időm, maximum energiám- amit abból nyerek, hogy rohadtul élvezem, ha elfoglalt vagyok - se nem vagyok hatékonyabb. Nincs hat kezem és két fejem, csupán értek a trükkökhöz. Hogy úgy tűnjön, mintha.... akinek ez illúzió romboló, annak azt üzenem, ne tegyen fel költői kérdéseket, mert a végén még válaszolok rá! :) Píííísz!<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/4550832928614000438-2675570594673013379?l=orultek.blogspot.com' alt='' /></div>Giahttp://www.blogger.com/profile/02141977150768274033noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4550832928614000438.post-18974647385080016922011-12-27T15:21:00.001+01:002011-12-27T15:21:21.903+01:00<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="http://3.bp.blogspot.com/-PRQwcJF_D34/TvnUOjkfVdI/AAAAAAAACq0/oONpC1av0WI/s1600/J%25C3%25A1t%25C3%25A9k_janu%25C3%25A1r.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="640" src="http://3.bp.blogspot.com/-PRQwcJF_D34/TvnUOjkfVdI/AAAAAAAACq0/oONpC1av0WI/s640/J%25C3%25A1t%25C3%25A9k_janu%25C3%25A1r.jpg" width="640" /></a></div><br /><div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/4550832928614000438-1897464738508001692?l=orultek.blogspot.com' alt='' /></div>Giahttp://www.blogger.com/profile/02141977150768274033noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4550832928614000438.post-77540073698435129652011-12-27T09:17:00.000+01:002011-12-27T09:17:00.668+01:00<iframe allowfullscreen="" frameborder="0" height="480" src="http://www.youtube.com/embed/b3HeLs8Yosw" width="853"></iframe><div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/4550832928614000438-7754007369843512965?l=orultek.blogspot.com' alt='' /></div>Giahttp://www.blogger.com/profile/02141977150768274033noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4550832928614000438.post-8598289393492961712011-12-26T20:49:00.000+01:002011-12-26T20:49:34.736+01:00Bár még nincs év vége, de majdnem. Sok mindent hozott és vitt magával a 2011. Amit még itt tartogatott, elrejtve a gatyája zsebében, dudorodva...ez valami új külső... hát íme!<br />Gyógyszer osztásra felkészülni, öveket becsatolni, mert itt jövünk!<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/4550832928614000438-859828939349296171?l=orultek.blogspot.com' alt='' /></div>Giahttp://www.blogger.com/profile/02141977150768274033noreply@blogger.com2tag:blogger.com,1999:blog-4550832928614000438.post-2328556038557780682011-12-21T14:20:00.004+01:002011-12-21T14:20:29.910+01:00<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="http://4.bp.blogspot.com/-1EXsRqSJvFM/TvHc9q5wFiI/AAAAAAAACnY/0tdRRm8Ao0w/s1600/tumblr_lsbuqs8Ye41qlnhsyo1_500.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="200" src="http://4.bp.blogspot.com/-1EXsRqSJvFM/TvHc9q5wFiI/AAAAAAAACnY/0tdRRm8Ao0w/s320/tumblr_lsbuqs8Ye41qlnhsyo1_500.jpg" width="320" /></a></div><div style="text-align: center;">Ehhez a játékhoz nem értek</div><div style="text-align: center;">Nem ismerem a kusza szabályait</div><div style="text-align: center;">Véletlenszerűen lépkedtem előre</div><div style="text-align: center;">A szakadék előtt most megállok</div><div style="text-align: center;">ha megvannak a szabályok</div><div style="text-align: center;"> értesíts! </div><div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/4550832928614000438-232855603855778068?l=orultek.blogspot.com' alt='' /></div>Giahttp://www.blogger.com/profile/02141977150768274033noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4550832928614000438.post-7418468303350516662011-12-21T08:47:00.002+01:002011-12-21T08:47:35.475+01:00<span style="font-size: large;"><b>Ajándék vásárlás</b></span><br /><br />Úgy ült az előszobában, mint aki a messiásra vár. Bizonytalanul az érkezésében, még bizonytalanabbul az indulásban. Kabátban, nyakik felöltözve, kis táskával és a lehetetlennek tűnő gondolattal, hogy ő most ajándékot fog vásárolni. Mufurc cica kérdőn vizslatta az ajtót majd gazdáját. Most akkor megy, vagy marad? A kisasszony maga sem tudta. Áthívta karácsonyozni. Mire is gondolt, amikor felemelte a telefont? Alig pár napja maradt és már nem tudott a munkába feledkezni, mert onnan is kitették a szűrét. A céges muri maradt hátra, amit elszántan el akart kerülni, de ebben a szent pillanatban inkább lett volna négy karácsonyi partin, mint az ajtó nyomasztó társaságában.<br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="http://2.bp.blogspot.com/-OObDscoVJhY/TvGOVY9ohDI/AAAAAAAACnQ/I0K_jnPlzwU/s1600/tumblr_lwjiggXiGy1qfdeuvo2_r2_500.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="133" src="http://2.bp.blogspot.com/-OObDscoVJhY/TvGOVY9ohDI/AAAAAAAACnQ/I0K_jnPlzwU/s320/tumblr_lwjiggXiGy1qfdeuvo2_r2_500.png" width="320" /></a></div>- El kell indulnom. - mondta a macskának, de belül nagyon jól tudta, hogy magát győzködi. De hová menjen? A plázák tömegétől émelygett. A karácsonyi vásárok fényeitől már most szédült. És mit vegyen? Felszívta a tüdejét levegővel és felállt. Meg kell tennie, nincs más választása. Bátorságának minden cseppjét összeszedve, megragadta a kulcsot, elfordította a zárt, még egyszer letekintett apró, fekete barátjára- mintha felmentést várna tőle -, végül lenyomta a kilincset.Valahol, egy ismeretlen helyen vár rá egy megfelelő ajándék. - ebbe a gondolatba kapaszkodott, amikor az utcán hömpölygők folyamához csatlakozott és hagyta, vigye az ár.<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/4550832928614000438-741846830335051666?l=orultek.blogspot.com' alt='' /></div>Giahttp://www.blogger.com/profile/02141977150768274033noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4550832928614000438.post-40764136839501289822011-12-20T08:16:00.000+01:002011-12-21T08:17:19.188+01:00<iframe allowfullscreen="" frameborder="0" height="360" src="http://www.youtube.com/embed/6tNbsQ8eDbA" width="640"></iframe><div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/4550832928614000438-4076413683950128982?l=orultek.blogspot.com' alt='' /></div>Giahttp://www.blogger.com/profile/02141977150768274033noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4550832928614000438.post-44840975521707427042011-12-17T08:00:00.000+01:002011-12-17T08:00:00.736+01:00<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="http://3.bp.blogspot.com/-5kDPTKAgwsY/TueqghXhFTI/AAAAAAAACm0/t1Ak5IQ6FPM/s1600/tumblr_lw5kboQ6q61r2y319o1_500.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="229" src="http://3.bp.blogspot.com/-5kDPTKAgwsY/TueqghXhFTI/AAAAAAAACm0/t1Ak5IQ6FPM/s320/tumblr_lw5kboQ6q61r2y319o1_500.jpg" width="320" /></a></div>Minél kevesebb dolgot árulsz el magadról, annál kevesebb magyarázatot kell adnod. Úgy neveltek minket, hogy minden ok-okazati kérdés. Ha valamit teszünk, mondunk vagy gondolunk annak oka kell, hogy legyen. Az oka pedig magyarázatra szorul. Méghozzá <b>logikus, érthető magyarázat</b>ra. De a megértés, közelebb áll a hithez, mint a logikához. Miért?<br /><br />Miért nincs logikus magyarázat a csodákra? Mert a csoda egy szubjektív, általában nem mérhető esemény. <b>Nincs standard</b>ja. Hisszük, mert hinni akarjuk. Miért lenne ez másképp egy magyarázatnál? Milyen az érthető magyarázat? Olyan, amit valaki igaznak hisz, amit már átélt, a saját mércéjén az <b>elfogadhatóság foka, megüti az OK szintet</b>. Valljuk, be hogy ez a szint és maga a skála is egyénileg változik. <br /><br />Szubjektív a világunk, az esőcseppekhez hasonlóan kifolyna a kezünkből, ha nem bontanánk le víz molekulákra. Az érzelmekkel és döntésekkel ugyanezt tesszük. Ettől függetlenül, még kifolyik a kezünkből, nem kézzel fogható, <b>szublimál</b>. <b>Elpárolog, alakot vált és megváltozik a tér és idő kontinuumban. </b><br /><b><br /></b><br /><b>Sokan szenvednek a magyarázkodás kényszerzubbonyába zárva, verik a fejüket a puha falba és keresik a kiutat. </b>A megértés szinonimája lehetne az elfogadás, de erre a szóra ugyanaz a diagnózis, mint az <i>érhető magyarázat</i>ra. <b>Nincs 100%-os válasz, igazság, tény vagy ok.</b> Még nehezebb és fölöslegesebb arra kényszeríteni valakit, hogy színt valljon. Amikor a világi rendelőben olykor faggatnak, csak egy választ ismerek. Fodor Ákosét, aki így hárítja el a vallatást:<br /><blockquote class="tr_bq" style="color: #660000;"><b><i>- Vallj színt! rivallják.</i><br /><i>- Szivárvány... suttogom.</i></b></blockquote>Válogassa ki mindenki maga, melyik színt kedveli. Ha épp te vársz magyarázatra, gondolj egy olyan szituációra, ahol nem akartad vagy nem tudtál válaszolni. Ha téged faggatnak, hidd el, sokszor idő kell, hogy belődd a saját skálád és senki nem kötelezhet rá, hogy kitárd magad. Ez nem bezárkózás, nem önvédelem, nem hazugság. <b>Ez csupán a kezelés része.</b> Ha kételkednél és bővebb magyarázatra lenne szüksége, magadban kell megkeresd. Vagy elfogadnád inkább a szádba tuszkolt piros, kék, zöld vagy akármilyen színű pirulát? <br /><div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/4550832928614000438-4484097552170742704?l=orultek.blogspot.com' alt='' /></div>Giahttp://www.blogger.com/profile/02141977150768274033noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4550832928614000438.post-41304592122384165732011-12-15T07:46:00.000+01:002011-12-15T09:13:18.862+01:00Százszorszépet álmodtál<br />égbe kiáltva átkoztál<br />s most nézd hogy hullik darabokra a fájdalom<br />mit a pillanat üveggolyói okoztak<br />apró horzsolások ma már<br />a súrlódó múlt lövegek nem érnek el<br />a holnap sebtapasza beforraszt minden sebet.<br /><br />Százszorszépet álmodom<br />kezemben tartok egy pitypangot<br />porhüvelye fehér, szálanként mered a végtelenbe<br />leheletem kíséri utolsó útjára<br />ma már minden mi kérdésre várt<br />válasz<br />hozzám imádkozik a múlt angyala<br />a gyermek, aki valaha voltam.<br /><br />Százszorszépet fogok álmodni<br />sétálni a Duna partra indulok<br />kövekkel terhelem zsebem<br />tapasztalatok ihlette képet alkotok<br />évezredes maradványait a lét bizonyítékának<br />hálával ragasztom maradványaim<br />hogy újraélhetek minden pillanatot<br />és mennyi vár még, a jövőbe vezető<br />fénnyel kivert élet alagúton. <br /><br /><div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/4550832928614000438-4130459212238416573?l=orultek.blogspot.com' alt='' /></div>Giahttp://www.blogger.com/profile/02141977150768274033noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4550832928614000438.post-3706762338326373032011-12-15T07:39:00.001+01:002011-12-15T07:46:55.043+01:00Frissül a program<br />minden simán fut<br />ünnepel a szív<br />legördülnek a megporosodott gondolatok<br />a túlterhelt agyi kapacitás megkönnyebül<br />"this is a brand new day" suttogja a hajnal<br />mosollyal zárom lelkembe a tegnapot.<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/4550832928614000438-370676233832637303?l=orultek.blogspot.com' alt='' /></div>Giahttp://www.blogger.com/profile/02141977150768274033noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4550832928614000438.post-45233064038070813252011-12-14T13:55:00.002+01:002011-12-14T13:55:25.333+01:00<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="http://2.bp.blogspot.com/-uGI0wlIuekw/TuicjfRUYsI/AAAAAAAACnE/xGC-LaU3IJE/s1600/Luis-Royo-Wallpaper-1.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="240" src="http://2.bp.blogspot.com/-uGI0wlIuekw/TuicjfRUYsI/AAAAAAAACnE/xGC-LaU3IJE/s320/Luis-Royo-Wallpaper-1.jpg" width="320" /></a></div>Úgy robog át a cirkusz az országon<br />mint, csillagpor az univerzum oszrágútján<br />ne fojtsd magadba, ha űz a szolga sors<br />meghallgatlak, bármilyen bú, gond nyom.<br /><br />Lehet, hogy nem hallják hangod<br />vakon fordul el fejük, s talán azt hiszed<br />hazugság a szó, hogy melletted vagyok<br />de ha kellek, átvirrasztom veled a másnapot.<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/4550832928614000438-4523306403807081325?l=orultek.blogspot.com' alt='' /></div>Giahttp://www.blogger.com/profile/02141977150768274033noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4550832928614000438.post-32223234334392247532011-12-14T13:50:00.000+01:002011-12-14T13:50:15.937+01:00<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="http://2.bp.blogspot.com/-Ckxtgi2cT5Y/TuibCaUQEyI/AAAAAAAACm8/iTicB23un1U/s1600/tumblr_lw6lekFyIH1qglqwfo1_500.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="http://2.bp.blogspot.com/-Ckxtgi2cT5Y/TuibCaUQEyI/AAAAAAAACm8/iTicB23un1U/s320/tumblr_lw6lekFyIH1qglqwfo1_500.jpg" width="226" /></a></div><div style="text-align: center;">Magasan hordom az orrom</div><div style="text-align: center;">Istent játszom</div><div style="text-align: center;">a tenyeremen hordozlak </div><div style="text-align: center;">de olykor</div><div style="text-align: center;">elfárad az én kezem is</div><div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/4550832928614000438-3222323433439224753?l=orultek.blogspot.com' alt='' /></div>Giahttp://www.blogger.com/profile/02141977150768274033noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4550832928614000438.post-50117113529222561862011-12-14T02:30:00.000+01:002011-12-14T12:46:54.821+01:00<div style="text-align: justify;">Úgy keringek az érzéseim körül, mint egy dögkeselyű. A magányosan töltött éjszakák sivatagában szomjhalál veszélyeztet. Nem az egyedüllét zavar, inkább a csönd. Önmagamat lesem a párás üvegablakban, ahogy elterülök az ágyon és mint távolodó vonatok zaját, hallgatom a gondolataim. Áldozat és vadász vagyok egyben. De döntőbíró? Az nem.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Nem tudom mi az aggasztóbb. Az érzelmi viharok, amik ölelésben, telefonhívásokban és víziószerű jövő ábrándokban törnek rám, vagy ez a távolság, ahonnan csak nézem, ahogy történnek a dolgok.</div>&nbsp;*<br /><div style="text-align: justify;"><a href="http://2.bp.blogspot.com/-YYcHDCJNDAI/TueaHVTUaMI/AAAAAAAACms/6Em_rctQqwA/s1600/tumblr_lw5lr9hwaq1qm2olho1_500.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="380" src="http://2.bp.blogspot.com/-YYcHDCJNDAI/TueaHVTUaMI/AAAAAAAACms/6Em_rctQqwA/s400/tumblr_lw5lr9hwaq1qm2olho1_500.jpg" width="400" /></a>Elmondom, hogy mi a szitu. Pillangókat ültetünk a gyomrunkban, elnevezzük őket Szerelemnek, de ezek a csodálatos rovarok valójában csak szexuális kielégületlenségünk éhező farkasai. Ha jól laktak, odébb állnak.<i>(egyáltalán, rólam szól ez a történet?)</i> Aztán jön a Szeretlek féreg. A pióca, ami kiszívja belőlünk az óvatosságot, az észérvet, hanyatt dönt és lekötöz. Csókokkal, érintésekkel és hazugságokkal kötöz le. <i>Akarom</i> - ez volt az igazság, de egy óvatlan pillanatban átszakad a gát és ömlik a víz, tele piócákkal. <b>Én szívom, te szívod, megszívjuk.</b> <i>Szeretlek</i> - mondanám, de nem lehet, mert már <b>igaz lenne</b>. <i>Már nem tudom olyan könnyen kimondani. Már színe, illata és súlya van.</i></div><div style="text-align: justify;">Végül a gondolataink tükörreflexes gépei pörgetik újra és újra az adott személy képét, de egyre torzul, zavarodik a <b>múlt</b> és a <b>jövőkép</b>. Azt aki előttem áll, megismerkedésünk óta nem látom. </div><div style="text-align: justify;">*</div><div style="text-align: justify;">Nem tudom igazi vagyok-e, vagy csak álca? Annyit játszottam kétértelműt, hogy már semmi értelmem nincsen. Egy suhintással elűzöm a gondolatot, ami arra késztet, hogy kicsikarjak egy ígéretet, egy vallomást. <b>Nem kell.</b> <i>Ha nem adják ingyen, nem kell.</i> Ha eldobnak, majd felszedem magam. Ha korlátokat állítanak velem szemben, nem kerülöm meg, inkább bemegyek máshova. Lemondtam volna a küzdelemről? Az egyszerűbb utat választom? Ha a helyemben lennél, tudnád, hogy ez cseppet sem egyszerű. Persze... tudom... neked.... sem...</div><div style="text-align: justify;">*</div><div style="text-align: justify;">Úgy keringek az érzéseim felett, mint egy dögkeselyű. Messziről érzem a kétségbeesés hullaszagát. Elhal bennem a tenni akarás, kipang a fejemből az <u>isteni terv</u> pezsgő, bódító hatása; elporladnak a pillangók és éhen halnak a piócák. Már nem kell tudnom mit is jelent a tekinteted. Én így maradok életben. Persze ennyire, nem drámai a helyzet...</div><div style="text-align: center;"><i>...sőt....</i></div><div style="text-align: right;"><i>....kifejezetten élvezem a magaslati levegőt</i> </div><div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/4550832928614000438-5011711352922256186?l=orultek.blogspot.com' alt='' /></div>Giahttp://www.blogger.com/profile/02141977150768274033noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4550832928614000438.post-82203776398139302342011-12-13T11:37:00.000+01:002011-12-13T11:37:00.306+01:00<blockquote class="tr_bq"><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="http://3.bp.blogspot.com/-aMjZLSm1Eug/TuB0nKu5JsI/AAAAAAAACmU/6HiCfjhmu7s/s1600/tumblr_ltki6tlLHK1qllucco2_250.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="http://3.bp.blogspot.com/-aMjZLSm1Eug/TuB0nKu5JsI/AAAAAAAACmU/6HiCfjhmu7s/s320/tumblr_ltki6tlLHK1qllucco2_250.jpg" width="240" /></a></div>Szeretlek, mint a folyó, amely magányosan és gyengén indul útnak a hegyen, aztán elkezd növekedni, csatlakozik más folyókhoz, és végül már nincs az az akadály, amit ne tudna leküzdeni, hogy eljusson oda, ahova akar. Így hát elfogadom a szereteted, és átadom neked az enyémet. (...) Egy olyan szeretetet, amelynek nincs neve, nincs magyarázata, ahogy a folyó sem tudja megmagyarázni, miért pont arra tart, amerre tart, csak folyik előre. Egy olyan szeretetet, amely nem kér és nem ad semmit cserébe, csak van. Én soha nem leszek a tiéd, te soha nem leszel az enyém, de így is elmondhatom, hogy szeretlek.</blockquote><div style="text-align: right;">P.C.</div><div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/4550832928614000438-8220377639813930234?l=orultek.blogspot.com' alt='' /></div>Giahttp://www.blogger.com/profile/02141977150768274033noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4550832928614000438.post-6330888124004204952011-12-13T09:48:00.004+01:002011-12-13T09:48:21.953+01:00<div style="text-align: center;"><br /></div><div style="text-align: center;"><br /><iframe allowfullscreen="" frameborder="0" height="360" src="http://www.youtube.com/embed/j0ajabRrFSY" width="480"></iframe></div><div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/4550832928614000438-633088812400420495?l=orultek.blogspot.com' alt='' /></div>Giahttp://www.blogger.com/profile/02141977150768274033noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4550832928614000438.post-21079418652815399302011-12-12T12:13:00.001+01:002011-12-12T12:23:45.499+01:00<span style="font-size: large;"><b>Mufurc kisasszony és szerelem </b></span><br /><br />Mufurc feszülten meredt a férfi mosolygó arcára, aki elsöprő lendülettel mesélte karácsonyi történeteit. A nő tekintete a férfi szeméről a szájára, majd arcának egyéb pontjaira vándorolt. Képtelen volt levenni a szemét róla. Beszélgető partnere, biztosan arra gondolt örömmel, hogy milyen nagyszerű hallgatóságot talált. A valóságban azonban Mufurc szíve a fülében kalapált, amitől semmit nem hallott. Szívének dübörgését, csak száguldó gondolatainak zaja harsogta túl. Elméletek, feltételezések hadsereg masírozott a fejében. Mufurc kétségbeesve próbált értelmet találni a mondókában. Kiragadni egy szót, elterelni saját figyelmét a fizikai lényről és a szavak bizonytalan jelentésébe markolni. Izzadó jobb kezével megdörzsölte bal vállát, megpróbálva egyfajta védelmező korlátot alkotni. Egy határt, ami a közelgő szerelem érzését feltartóztatja. Ami megakadályozza, hogy a mellkasába fészkelje magát a vágy. Azonban, ahogy karjai bezáródtak, tudatára ébredt, hogy már késő. Kellemes belső melegség és bizsergés mocorgott a mellkasában. Feszítő vágy, kíváncsiság és a erőltetett próbálkozás, hogy az előtte ülő férfi minden apró arcvonását megjegyezze.<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/4550832928614000438-2107941865281539930?l=orultek.blogspot.com' alt='' /></div>Giahttp://www.blogger.com/profile/02141977150768274033noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4550832928614000438.post-69219636213655472072011-12-12T09:40:00.000+01:002011-12-12T09:40:00.253+01:00Ebben a rosszban<br />csak jó van!<br /><br />Úgy rohantál felém,<br />mint egy megveszekedett<br />intercity<br />mégis... mikor megérkeztél<br />az ajtó nem nyílt ki<br />nem voltál a fedélzeten<br />a vonat veled robogott tovább.<br /><br />Nem vagyok jellemző rád<br />mégis ha csöndre int a szád<br />ha átölel a benned kavargó káosz<br />tudom, hogy bár van benne rossz<br />- néha jó visszaolvasni -<br />és megérteni mi volt benne a jó. <br /><br />Bennem a csend, benned a hangzavar<br />bennem a szó, benned az akaratlan<br />tudásvágy munkál<br />láthatatlan az egyenlőség jel<br />mégis összefonódik kezünk<br />a ....................asztalnál. <br /><br /><br /><div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/4550832928614000438-6921963621365547207?l=orultek.blogspot.com' alt='' /></div>Giahttp://www.blogger.com/profile/02141977150768274033noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4550832928614000438.post-27998242771168463412011-12-11T09:27:00.000+01:002011-12-11T09:27:00.112+01:00<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="http://4.bp.blogspot.com/-t5jVemyH-ws/TuB1S8LoeUI/AAAAAAAACmc/ybJOUX38t9M/s1600/tumblr_lud8ojndN51qc289eo1_500.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="261" src="http://4.bp.blogspot.com/-t5jVemyH-ws/TuB1S8LoeUI/AAAAAAAACmc/ybJOUX38t9M/s400/tumblr_lud8ojndN51qc289eo1_500.jpg" width="400" /></a></div><div style="font-family: &quot;Helvetica Neue&quot;,Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: left;"><span style="font-size: small;">Minden erőmmel azon vagyok....</span></div><div style="font-family: &quot;Helvetica Neue&quot;,Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: left;"><span style="font-size: small;">hogy .....</span></div><div style="font-family: &quot;Helvetica Neue&quot;,Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: left;"><span style="font-size: small;">igazán....</span></div><div style="font-family: &quot;Helvetica Neue&quot;,Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: left;"><span style="font-size: small;">ne szerethessen senki....</span></div><div style="font-family: &quot;Helvetica Neue&quot;,Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: left;"><span style="font-size: small;">&nbsp; </span></div><div style="font-family: &quot;Helvetica Neue&quot;,Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: left;"><span style="font-size: small;">de ez kétélű fegyver....</span></div><div style="font-family: &quot;Helvetica Neue&quot;,Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: left;"><span style="font-size: small;">fordítva tartom a kezemben....</span></div><div style="font-family: &quot;Helvetica Neue&quot;,Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: left;"><span style="font-size: small;">&nbsp;a végén mindig rájövök....</span></div><div style="font-family: &quot;Helvetica Neue&quot;,Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: left;"><br /></div><div style="font-family: &quot;Helvetica Neue&quot;,Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: left;"><br /></div><div style="font-family: &quot;Helvetica Neue&quot;,Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: left;"><span style="font-size: small;">minden erőm kevés...</span></div><div style="font-family: &quot;Helvetica Neue&quot;,Arial,Helvetica,sans-serif; text-align: left;"><span style="font-size: small;">ahhoz....</span></div><div style="text-align: left;"><span style="font-family: &quot;Helvetica Neue&quot;,Arial,Helvetica,sans-serif; font-size: small;">hogy ne szeressek senkit.</span>...</div><div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/4550832928614000438-2799824277116846341?l=orultek.blogspot.com' alt='' /></div>Giahttp://www.blogger.com/profile/02141977150768274033noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4550832928614000438.post-12510113884462206602011-12-08T09:02:00.001+01:002011-12-08T09:20:01.534+01:00<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="http://4.bp.blogspot.com/-PknE5g84ApY/TuByK4p1UsI/AAAAAAAACmM/Zr_R22OGyFI/s1600/tumblr_lm47pbLfLg1qbpvs7o1_500.png" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="http://4.bp.blogspot.com/-PknE5g84ApY/TuByK4p1UsI/AAAAAAAACmM/Zr_R22OGyFI/s320/tumblr_lm47pbLfLg1qbpvs7o1_500.png" width="249" /></a></div>Az úgy van, hogy az ember ír verseket. Valamiről, amit már át élt. Valakiről, akit ismer <strike>vagy épp nem</strike>. De legtöbbször a történtek és a személyek összefonódnak egyetlen érzelmi maszlaggá, amit egy szó vagy annak kapcsolata próbál leírni.<br /><br />Megdöbbentő, hogy milyen közel és távol vannak a dolgok, hogy milyen hirtelen taszítjuk ki magunkból azokat, akiket annyira szerettünk volna magunkba olvasztani. Pont olyan, ahogy olykor szeretnénk a színfalak mögé nézni, de ha látnánk és BIZONYOSSÁGOT szereznék a trükk HOGYANjáról, dög unalommá válna az egész . Az alkotás kulisszái mögé. Meglesni kihez szól a dal, kinek a vonásait vésték a márványba, kiről szólnak a sorok és vajon miért. Csalódna a néző, ha rájönne, hogy a takarásból kilóg a lóláb. Nincs ott semmi. Nincs bizonyosság.<br /><br />Céllal érkezünk a Földre. Bullshit! Célja van az írásnak is. Szintén! Bár a szótlan értelmében, az írás önmagáért születik. Sokan állnak hozzám közel, én igyekszem tartani a négy lépés távolságot, de csak jönnek és mindenki a saját igazát keresi a versekben, cikkekben, foltokban a karomon. Olvas, reagál, kérdez, megsértődik, következtetést von, de ritkán ad hozzá bármit. <i>Megakarnak érteni.</i> Suttagja a Múzsa, de ő pontosan tudja, hogy nincs mit. Az egész csupán L’art pour l’art.<br /><br />Bizonytalan... a jelentés.... én.... és hogy mit keres(t)ek itt? Talál(t)ok valamit?&nbsp;<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/4550832928614000438-1251011388446220660?l=orultek.blogspot.com' alt='' /></div>Giahttp://www.blogger.com/profile/02141977150768274033noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4550832928614000438.post-68014722198068316202011-12-06T18:59:00.001+01:002011-12-06T18:59:27.347+01:00<iframe allowfullscreen="" frameborder="0" height="480" src="http://www.youtube.com/embed/H-0OuRVCAK8" width="640"></iframe><div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/4550832928614000438-6801472219806831620?l=orultek.blogspot.com' alt='' /></div>Giahttp://www.blogger.com/profile/02141977150768274033noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4550832928614000438.post-14280571265915541522011-12-06T18:01:00.001+01:002011-12-06T18:02:04.404+01:00nekem te nem vagy semmi<br />kosz a cipőm talpán<br />nekem te nem vagy semmi<br />ne próbálj meg féltékennyé tenni<br />szól a szeretőm, s ha nem tudnám<br />hogy szeret ő<br />nem nevetném ki<br />apró, esetlen hazugságait<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/4550832928614000438-1428057126591554152?l=orultek.blogspot.com' alt='' /></div>Giahttp://www.blogger.com/profile/02141977150768274033noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4550832928614000438.post-21426232227436288432011-12-06T09:17:00.001+01:002011-12-06T09:38:33.007+01:00Szándékkal ültem le verset írni, de hozzád nem tudok. Ma nem megy. Ma megint angyalok tollpihéi pihennek a hajamon. Ma csalfán elhagyott az ördög, és a kéjes szerelem szavakat is magával vitte. Bukott angyalokkal pókereztem az éjjel. Álmomban téged kértek tétnek. Tartottalak.<br /><br />Egyszer megkérdeztem: <i>hogy alszol?</i> Azt felelted megmutatod, ha lesz olyan. És én még mindig nem tudom. Hiszen mi azt csinálunk amit akarunk. Ahogy és amikor akarjuk. Grafitit firkálunk a falainkra, amiket az ősellenség külvilág ellen húztunk. Bevetted a váram. Néha ezt hiszem, és rád zárnám az ajtót, hogy menekülőre fogd, mert ha itt maradsz öreggé tesznek a dohos falak. Mégis maradni akarsz(?).<br /><br />Ne fejezzünk be több mondatot! Hiszen ez tartotta össze az izgalom bázisát. a.... pont...pont....pont... És ha be is fejezem, tudod, hogy felelősséget nem vállalok. Emelik a tétet. Izzadok. Megfojt a saját bőröm. Veszélyes játékot játszom. Szétszórlak és összeszedlek. Darabokban érezlek. Közelebb, majd távol, pontosan tudom mire vágysz, hol rám...hol önmagadra, ebben sem különbözünk. Se egymástól, de más emberektől.<br /><br />Mindenkinek tudtam szerelemről írni. Annak is aki nem létezik. Neked nem megy. Már csak ketten ülünk az asztalnál. Én és a Végzet. Tudom, hogy veszítek. Elvesztelek. A sorok között a figyelmedet irányítom és te úgy követed, ahogy szívdobbanást a szünet. Szeretsz. Ez a végezeted, és hogy én mit érezhetek?<br /><br />Nem mentem bele. Azt mondtam, nem játszhatok másokkal, magamat adom tétnek. Azt mondják, nem hisznek el. Bukott angyalokat itattam részegre, hogy belemenjenek. Álomból ébredek. Magam sem tudom, mit jelent, hogy szeretek.<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/4550832928614000438-2142623222743628843?l=orultek.blogspot.com' alt='' /></div>Giahttp://www.blogger.com/profile/02141977150768274033noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4550832928614000438.post-14681718693579274532011-12-06T09:14:00.001+01:002011-12-06T09:17:02.668+01:00Így kezdődik<br />azt hiszed retúr jegyet váltasz<br />egy jobb világba<br /><br />Találkozol<br />valakivel akire nem számítasz<br />váratlanul<br /><br />Beleszeretsz<br />nem, ez így nem természetes <br />nem így tervezted<br /><br />Végül jön a jéghegy<br />s a hajórötést<br />épp hogy túléled<br /><br />Így kezdődik<br />azt hiszed retúr jegyet váltasz<br />de csak oda van út<br />vissza csak a szellemek járnak.<br /><div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/4550832928614000438-1468171869357927453?l=orultek.blogspot.com' alt='' /></div>Giahttp://www.blogger.com/profile/02141977150768274033noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4550832928614000438.post-58063957222773817312011-12-06T08:55:00.001+01:002011-12-07T09:44:51.570+01:00<a href="http://indafoto.hu/hi69/naplemente" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="320" src="http://4.bp.blogspot.com/-2kG_kEzSbW0/Tt3MctwonqI/AAAAAAAACmE/pio0eHj2iDk/s320/DSCI0606copy2.jpg" width="240" /></a>Maradtál volna meg homálynak<br />olyan élesnek látlak, hogy belém vágsz<br />a felismerés, a csoda, háromnapos oszlás<br />exponál a szíved<br />szavak nélkül ül mosoly a szádra.<br /><br />Még nem tudhatod mit várj tőlem<br />én már tudom mit ne <br />olyan ködösnek látsz, mégis belém vágysz<br />tudni, vérrel írni, záradék nélküli szerződést<br />én már tudom, miért nem<br />adhatjuk lelkünket az ördögnek.<br /><br />Befejezetlen kör vagyunk<br />elmosódott fénykép az élet albumában<br />aranyhíd az érzelmek folyamában<br />csodáljuk, de rálépni nem lehet.<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/4550832928614000438-5806395722277381731?l=orultek.blogspot.com' alt='' /></div>Giahttp://www.blogger.com/profile/02141977150768274033noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4550832928614000438.post-60624878830550511642011-12-06T08:51:00.001+01:002011-12-06T08:54:22.718+01:00Belém mar a hideg<br />a nyárnak nyoma sincsen<br />eltűnt a fényképed a tárcámból<br />kulcsodat remegő kézzel át adom<br />betölti az ürességet az emlék-fény<br />úgy tűnhetne, mintha nem is lettem volna<br />de ujjlenyomatomat megőrzi a kilincs.<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/4550832928614000438-6062487883055051164?l=orultek.blogspot.com' alt='' /></div>Giahttp://www.blogger.com/profile/02141977150768274033noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4550832928614000438.post-24487781500468431752011-12-01T10:46:00.000+01:002011-12-02T10:52:17.038+01:00<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="http://4.bp.blogspot.com/-Iv2IflTNRGI/TtierNGNduI/AAAAAAAAClQ/DmjF9iZxNI4/s1600/01.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="395" src="http://4.bp.blogspot.com/-Iv2IflTNRGI/TtierNGNduI/AAAAAAAAClQ/DmjF9iZxNI4/s400/01.jpg" width="400" /></a></div><blockquote class="tr_bq">"Adott magából, irgalmasan, legyen miről álmodnom, legyek hálával a könyörületéért, életfogytiglan, beoltva a pogány <strong style="font-weight: normal;">boszorkány</strong>testétől, hadd idézze minden éjszaka a parázna bőrét a nyomorult fantáziám a döglesztő sötétben, áldjam az ágyban az egyszer adott ajándékáért."</blockquote><div class="auth" style="text-align: right;"><i>Szilvási Lajos</i></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="http://4.bp.blogspot.com/-Iv2IflTNRGI/TtierNGNduI/AAAAAAAAClQ/DmjF9iZxNI4/s1600/01.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"></a></div><br /><div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/4550832928614000438-2448778150046843175?l=orultek.blogspot.com' alt='' /></div>Giahttp://www.blogger.com/profile/02141977150768274033noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4550832928614000438.post-87869853823209573152011-11-29T08:45:00.001+01:002011-11-29T08:46:00.860+01:00<div style="text-align: center;"><br /></div><iframe allowfullscreen="" frameborder="0" height="360" src="http://www.youtube.com/embed/DE9IchvpOPk" width="640"></iframe><div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/4550832928614000438-8786985382320957315?l=orultek.blogspot.com' alt='' /></div>Giahttp://www.blogger.com/profile/02141977150768274033noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4550832928614000438.post-85560322459370529242011-11-28T18:59:00.001+01:002011-11-28T19:58:02.816+01:00Egyre többször sokallok be. Megtelik a képzeletbeli pohár. Elég egy rosszul megválasztott szó, hanghullám és bumm...csordulok. Túl a saját korlátaimon... a második kamaszkoromba bele, hisztisen, felhúzva, elpattanva.<br /><br />Próbálok nem lázadni a jó ellen, de néha valahogy minden egyszerre szürke, unalmas és fölém magasodó. Árnyét vetnek rám a hétköznapok, a pár fillérért rót önmeghazudtolások, az apró örömökért vívott szócsaták, a "jaj ne bántsalak meg" óvatoskodások.<br /><br />Néha azt érzem a ringben vagyok és lekötözték a karom. Odanyújtom a másik arcom, kedvesen mosolygok mellé, de már nem sokáig bírom.<br /><br />Fejlődök. Egyre jobban tetszik a magány, a felelőtlenség gondolata, az <i>úgy esik, ahogy puffan </i>katarzisa hatalmába kerít és kinyomom a gombot, leteszem a telefont vagy éppen nem szólok bele... nem szólok bele, ez nem az én életem! Csak abba szólok bele. Nincsenek elvárásaim, nincsenek terveim, nincsenek ígéreteim, kifogyott a zsebemből a tündérpor.<br /><br />Magam akarok lenni, nem érdekel más, csak kicsit a négy agyfalam között zümmögni, valami gyerekdalt, hozzábújni az első útonállóhoz, és tényleg nem válaszolni semmilyen kérdésre csak huncutul mosolyogni...nem érdekel. Az sem érdekel, hogy nem érdekel. A vonalat meghúzom.... aki azon átlép, azt hip-hop kidobom, mert a játék, amit most játszom, az a kidobós! Aki bújt, aki nem... nem érdekel....<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/4550832928614000438-8556032245937052924?l=orultek.blogspot.com' alt='' /></div>Giahttp://www.blogger.com/profile/02141977150768274033noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4550832928614000438.post-87929483315895133822011-11-28T13:39:00.001+01:002011-12-08T09:22:24.220+01:00Most úgy látom, félre értetted....<br />te állomáson várakozó fiatal fiú<br />ahogy kezedbe szúrt a rózsa tövise<br />a moziban egyre csak lökted a dumád<br />azt hiszem, félre hallottad nyögéseim duruzsolását.<br /><div style="text-align: right;"><br /></div><div style="text-align: right;">Most úgy látom, félre értetted....</div><div style="text-align: right;">te pályaudvaron csókot váró első</div><div style="text-align: right;">nyugtalan feküdtél gyűrött paplanomra</div><div style="text-align: right;">ahogy pengetted a gitárt</div><div style="text-align: right;">azt hiszem, félre hallottad dallamom ritmusát.</div><br />Most úgy látom, félre értetted...<br />te színházak falai között settenkedő<br />kerítést mászó gyermeki jó barát <br />ahogy olvastad vígjátékom monológját<br />azt hiszem, félre értetted sírásom himnuszát.&nbsp; <br /><div style="text-align: right;"><br /></div><div style="text-align: right;">Most úgy látom, félre értetted....</div><div style="text-align: right;">te sorok között megbújó szenvedély</div><div style="text-align: right;">öröklétet remélve árnyékomba feküdtél </div><div style="text-align: right;">ahogy írott betűk mögé lestél</div><div style="text-align: right;">azt hiszem, félre értetted a mesém.</div><br />Most úgy látom, félre értesz....<br />te fényben fürdő kíváncsi lény<br />ajkamba fulladva keresed a varázsigét<br />amit kimondani senki sem fog<br />azt hiszem, félre érted<br />mikor azt mondom... nos?<br /><br /><div style="text-align: center;">Most úgy látom, félre ért mindenki</div><div style="text-align: center;">jobbnak látnak, mint ami vagyok</div><div style="text-align: center;">másnak, mint aki vagyok</div><div style="text-align: center;">önmagukon tükröződő délibábnak</div><div style="text-align: center;">vászonból szőtt játék babának </div><div style="text-align: center;">érzelmes hős szerelmesnek</div><div style="text-align: center;">buja útszéli kurvának</div><div style="text-align: center;">rózsának, tövis - cicának, karom nélkül</div><div style="text-align: center;">Tragédiának, halál - versnek, rím nélkül</div><div style="text-align: center;">Tigrisnek, csík nélkül</div><div style="text-align: center;">most megvárom, míg félre néztek</div><div style="text-align: center;">de azt nem várom, hogy megértsétek.&nbsp; </div><br /><div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/4550832928614000438-8792948331589513382?l=orultek.blogspot.com' alt='' /></div>Giahttp://www.blogger.com/profile/02141977150768274033noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4550832928614000438.post-11138159782994905812011-11-28T11:00:00.000+01:002011-11-28T11:00:12.233+01:00<b><span style="font-size: large;">Mufurc kisasszony és végkövetkeztetések</span></b><br /><br />Munka után a fiatalember és Mufurc beült egy kis kávézóba. A férfi örömmel vegyes izgalommal foglalt helyet a nővel szemben. Szemei csillogtak az előző éjszakai beszélgetés után. A hőn áhított nővel fog karácsonyozni. Mi ez, ha nem a kezdete valami hatalmas, érzelmes párkapcsolatnak?<br /><br />- Szerelmes vagyok magába! - mondta ki váratlanul, még mielőtt a forrón gőzölgő forrócsoki megérkezett volna az asztalra. Mufurc kisasszony zavartan forgott körbe és nem akart rá nézni.<br />- Nem mond semmit? - lelkendezett a férfi.<br />- Mégis mit vár, mit mondjak?<br />- Azt, hogy maga is kedvel...minimum.<br />- És attól jobb lesz magának? - fintorgott a kisasszony, és örömmel vette észre, hogy a pincérnő már hozza a két italt. Ennek azért volt jelentősége, mert így a kortyolás felmentette a beszélgetés kínos folytatásától. Legalábbis ebben reménykedett.<br />- Miért nem vallja be, hogy így van!<br />- Azért mert nincs mit bevallanom. <br />- Akkor nem is kedvel? Akkor miért hiteti el velem olykor, hogy mégis? - a férfi csalódott lett, de nem eléggé ahhoz, hogy megsértődjön a kijelentésen.<br />- Nem mondtam, hogy nem kedvelem. Olykor kifejezetten jól esik Önnel beszélgetni, máskor azonban kifejezetten idegesít! - Mufurc őszinte volt, hangjában nem volt neheztelés, csupán tény megállapítás.<br />- Ha kedvel, akkor akár szerelmes is lehet belém. Lehet, csak nem meri bevallani magának! - próbálkozott tovább a férfi.<br />- Higgye el én mindent bevallok magamnak. Ahogy most Önnek is. A különbség kettőnk között pont ebben rejlik. <b>Ön a szerelmet végkövetkeztetésként éli meg</b>. Egy folyamat végső és legfelső pontjaként, ami <b>konstans, változatlan, csillogó és az én szemben giccsesen romantikus</b>. Logikátlan szenvedély, aminek nyomán semmi értelmes nem várható a két féltől. Mindössze az, hogy meggondolatlanul hazudozzanak egymásnak! <b>Hogy így imádlak, úgy szeretlek, mindig veled leszek.</b> Mekkora felelőtlenség ez? Én magának ilyet sosem fogok mondani! Ha erre vár, mást kellene az őrületbe kergetnie nem engem!<br /><br />A férfi zavartan a pislogott a nőre, nem tudva melyik szóba kapaszkodjon. Valahol mélyen egyet értett a nővel, de a lelkében tomboló érzések és a testében lázadozó hormonok hatására csak a facsarást érezte. Hogy mindaz, ami számára olyan fontos, a nőnek ellenséges. Egyre csak az járt a fejében, hogy lehetséges, hogy <b>ő elvakult és következetlen, sőt egyenesen felelőtlen, de ha a nő nem az, akkor nagy valószínűséggel nem érzi ugyanazt, amit ő.</b> Igen. Őszinte hozzá, de semmi más. Mufurc kisasszony, minden bizonnyal nem szerelmes, csupán kedveli. Talán kihasználja, hogy amikor nem akar egyedül lenni, valaki szórakoztassa. Ismeretségük óta először érzett dühöt a nő viselkedése és szavai iránt. <b>Kellemetlenül vette tudomásul, hogy az ébredés érzése tágul az elméjében</b>. Úgy érzi, mintha a szerelem köde felszállóban lenne. A viszonzatlanság homályos fátyla mögött a nő, egy hajszállal kevésbé vonzó. Szerette volna kényszeríteni őt és önmagát is. Kényszerítette volna Mufurcot, hogy gondolkodjon úgy, mint ő. Hogy ne kössön folyton bele az érveibe. Önmagát, hogy mindezt lazán tudja kezelni és legyen elég az amit érez, de tudta, hogy ez képtelenség. Mégsem akart végkövetkeztetést levonni. Még nem.<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/4550832928614000438-1113815978299490581?l=orultek.blogspot.com' alt='' /></div>Giahttp://www.blogger.com/profile/02141977150768274033noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4550832928614000438.post-66534203282183828792011-11-27T21:44:00.001+01:002011-11-28T10:52:47.277+01:00<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="http://2.bp.blogspot.com/-KaWzC1-YEZo/TtNXgqOcE7I/AAAAAAAAClA/T1Xh1olVIEY/s1600/OBB5.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="320" src="http://2.bp.blogspot.com/-KaWzC1-YEZo/TtNXgqOcE7I/AAAAAAAAClA/T1Xh1olVIEY/s320/OBB5.jpg" width="240" /></a></div>A papírtulipánok is elhervadnak<br />ahogy az életem perceit számlálom<br />egyre kevesebb jut, naponta<br />nem gondolni a ki nem váltott receptekre<br />elhallgatott tényekre, füllentésekre<br />és tudom, hogy hamarosan elérkezik az idő<br />amikor nem rejthetem tovább az átkot. <br />Ha elmegyek a soraim felfedik magukat<br />a versekbe rejtett gyógyír feloldódik<br />megkönnyebbül a szívem<br />tehermentesen gördülnek majd a könnyek<br />csak azt remélem, nem sokan bánják majd meg<br />hogy ismertek. <br /><br />A papírtulipánok elhervadnak<br />ahogy az életem perceit számlálom<br />egyre kevesebb jut, naponta<br />lazán kell az életet venni<br />okokat, gondolatokat kivizsgálni<br />minek, hisz a vég mindenki nyomában ott liheg.<br />A lét is csak egyirányú zsákutca<br />hány év, nap vagy óra<br />mire kiderül, mennyi van hátra<br />s nem kérdez senki: mennyi van előre?<br />A döntések kórházában<br />én tetszhalott vagyok<br />fekszem a műtőasztalon<br />felbontva...véresen.<br /><br /><br /><a href="http://2.bp.blogspot.com/-LC-EUSKkWyI/TtNYF0eqt0I/AAAAAAAAClI/fY9PLFBtojw/s1600/tumblr_ludvpqGgCN1r29fqzo1_500.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="http://2.bp.blogspot.com/-LC-EUSKkWyI/TtNYF0eqt0I/AAAAAAAAClI/fY9PLFBtojw/s320/tumblr_ludvpqGgCN1r29fqzo1_500.jpg" width="213" /></a>A papírtulipánok hervadnak<br />szürke arccal, felhevült testtel<br />vonszolom magam után az álmaim<br />eléd rakom világ, a kincseim<br />vedd el, ha kell!<br />Rejtsd el aggódó tekinteted <br />nincs semmi bajom<br />testi-lelki egész vagyok.<br />Hogy elmúlunk, nem ez a gond<br />- a fennmaradt időt kell kitölteni<br />színesre festeni, újrahajtogatni -<br />árulkodik a kórlapom<br />sosem akarom megbánni<br />hogy az életem éltem <br />s nem csak túléltem<br />minden egyes napot.<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/4550832928614000438-6653420328218382879?l=orultek.blogspot.com' alt='' /></div>Giahttp://www.blogger.com/profile/02141977150768274033noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4550832928614000438.post-44598202319992475302011-11-27T21:42:00.001+01:002011-11-27T21:53:53.510+01:00Ha nem ígértem semmit...<br />attól még fájhat, ha nem tartom be...<br />amit te elképzeltél rólam...<br />de ez sosem az én hibám.<br /><br />Ha nem ígértél semmit...<br />az még fájhat....hisz nem tartod be....<br />amit elképzeltem....<br />ez nem a te hibád...<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/4550832928614000438-4459820231999247530?l=orultek.blogspot.com' alt='' /></div>Giahttp://www.blogger.com/profile/02141977150768274033noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4550832928614000438.post-44238269022456536692011-11-25T17:31:00.001+01:002011-11-25T17:38:29.050+01:00<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="http://2.bp.blogspot.com/-3o4-YsXIg9Y/Ts_C0iY9SfI/AAAAAAAACjE/Gmy6akNAi-Q/s1600/C360_2011-04-17+18-00-24.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="400" src="http://2.bp.blogspot.com/-3o4-YsXIg9Y/Ts_C0iY9SfI/AAAAAAAACjE/Gmy6akNAi-Q/s400/C360_2011-04-17+18-00-24.jpg" width="240" /></a></div><blockquote class="tr_bq">Az első szónál, az első mondatnál, az első találkozásnál dől el minden, bármilyen kitérőt is teszel, mindig ugyanoda fogsz visszajutni. Amikor az útra lépsz, az első lépéssel kezded. Neked is meg kell tenned ezt a világbeli utadon, miként annak a <strong style="font-weight: normal;">vándor</strong>nak, aki nagy utazásra készül. A leghosszabb út is egyetlen lépéssel kezdődik. Kezdd hát az első lépcsőfoknál - magadnál. Innen indulhatsz tovább.</blockquote><div class="auth" style="text-align: right;"><i>Hioszi Tatiosz</i></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="http://2.bp.blogspot.com/-3o4-YsXIg9Y/Ts_C0iY9SfI/AAAAAAAACjE/Gmy6akNAi-Q/s1600/C360_2011-04-17+18-00-24.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"></a></div><br /><div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/4550832928614000438-4423826902245653669?l=orultek.blogspot.com' alt='' /></div>Giahttp://www.blogger.com/profile/02141977150768274033noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4550832928614000438.post-23152807962186140762011-11-25T17:24:00.001+01:002011-11-25T17:29:08.980+01:00<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="http://2.bp.blogspot.com/-rihmos60m8o/Ts_CJxBnqQI/AAAAAAAACi8/GVLWm53FHoc/s1600/tumblr_lu4nkzlW5E1qlxjmvo1_500.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="http://2.bp.blogspot.com/-rihmos60m8o/Ts_CJxBnqQI/AAAAAAAACi8/GVLWm53FHoc/s320/tumblr_lu4nkzlW5E1qlxjmvo1_500.jpg" width="213" /></a></div>- Elmúlt szerda. - szól Shína, de én csak legyintek. Olykor szakítani kell.... a hagyományokkal.<br />- Mi van?<br />- Te ezt úgyse érted.<br />Mosolygok. Sőt hangosan nevetek, pedig egyedül vagyok. Ugyan, ki nézne őrültnek?<br />- Az új cucc, amit írsz...igaz?<br />Bólintok, de nem engedem neki, hogy learassa helyettem a babérokat...<br />- A Sick Nest...amit...<br />- Itt most befejezünk....<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/4550832928614000438-2315280796218614076?l=orultek.blogspot.com' alt='' /></div>Giahttp://www.blogger.com/profile/02141977150768274033noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4550832928614000438.post-777811751848844322011-11-22T09:18:00.001+01:002011-11-22T09:18:17.295+01:00<iframe allowfullscreen="" frameborder="0" height="480" src="http://www.youtube.com/embed/FmXZYUXvrgw" width="640"></iframe><div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/4550832928614000438-77781175184884432?l=orultek.blogspot.com' alt='' /></div>Giahttp://www.blogger.com/profile/02141977150768274033noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4550832928614000438.post-59700285329469990462011-11-21T11:17:00.001+01:002011-11-21T12:13:45.442+01:00<span style="font-size: large;"><b>Mufurc és a karácsonyi készülődés</b></span><br /><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="http://4.bp.blogspot.com/-PK-8ATAimhc/Tsox4UX7UhI/AAAAAAAACi0/gDrR2mQSodU/s1600/tumblr_lunbygtZVm1qflhnyo1_500.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="215" src="http://4.bp.blogspot.com/-PK-8ATAimhc/Tsox4UX7UhI/AAAAAAAACi0/gDrR2mQSodU/s320/tumblr_lunbygtZVm1qflhnyo1_500.jpg" width="320" /></a></div><div style="text-align: justify;">Mufurc kisasszony nem szerette különösképpen a Karácsonyt. Tulajdonképpen maga sem tudta miért nem. Nem zavarta a Plázák tömege, hiszen sosem látogatott ezekre a helyekre. Nem érdekelték a kivilágított utcák, a forralt bor édeskés illata, a színes csomagoló papírok neon zizegése. Nem volt kinek ajándékot venni, így nem nyomasztotta a mit, mikor és hol vásárlási láz. Idén azonban biztosan nem lesz egyedül. Mufurc cica minden nap haza várta és némi meghittséget csempészett a szürke hétköznapokba.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Valójában hosszú évek óta először érezte úgy, hogy nem akar egyedül lenni ezen az ünnepen. Dávid járt a fejében, és maga is megrémült amikor rájött, hogy azon gondolkodik vajon a férfi a családjával tölti-e az ünnepeket és mi lenne, ha meg hívná magához? Nem. Ezt nem teheti. Még félre értené a szándékait. A kisasszony megállt egy pillanatra, a kis fekete szörmók kérdőn nézett gazdájára. Ezek szerint szándékai vannak a férfival. Érezte, ahogy elpirul. Bármennyire próbálja elkerülni, be kell látnia magának, hogy nem közömbös a férfi iránt. Bizonytalan kézzel felemelte a telefont. Kikereste Dávid telefonszámát és izzadó tenyérrel várta, hogy felvegyék.</div><div style="text-align: justify;">- Micsoda meglepetés! - szólt bele a telefonba a vidám férfi.</div><div style="text-align: justify;">- Dávid? - kérdezte a nő.</div><div style="text-align: justify;">- Esetleg nem engem akart hívni? Hiszen még sosem hívott fel. Biztosan véletlen baleset. - cinizmusát, csak az enyhítette, hogy hallhatóan mosolygott, miközben a szavakat intézte szíve hölgyéhez.</div><div style="text-align: justify;">- Nem. Valóban fel akartam hívni.</div><div style="text-align: justify;">- És miben segíthetek?&nbsp;</div><div style="text-align: justify;">- Mit csinál karácsonykor?</div><div style="text-align: justify;">Hosszú csend következett. A vonal másik végén addig álló Dávid, lehuppant egy közeli fotelbe. Biztosan rosszul hall. Biztosan csak azt, akarja megmondani neki a nő, hogy ne is reménykedjen abban, hogy találkoznak a szeretet ünnepén.&nbsp;</div><div style="text-align: justify;">- Itt van? - Mufurc idegesen forgatta a szemét. Szerette volna minél hamarabb letudni ezt a kínos beszélgetést.&nbsp;</div><div style="text-align: justify;">- Igen.</div><div style="text-align: justify;">- Ha gondolja, örömmel látnám egy karácsonyi ebédre. A részleteket személyesen megbeszélhetnénk.&nbsp;</div><div style="text-align: justify;">- Örömmel. - mondta a férfi, de nem hitt a nőnek. Mégis őszintén rajongott a gondolatért.</div><div style="text-align: justify;">- Rendben, akkor a munkahelyen. Viszlát.</div><div style="text-align: justify;">Mufurc nem várta meg míg elköszön, letette a telefont. Így kezdődött számára&nbsp; a karácsonyi készülődés. Viaskodva a telefonnal, hogy visszahívja a férfit és az egészet lemondja. A rádió dallamos karácsonyi zöngéi azonban lebeszélték. Körbenézett a szobában és megállapította, hogy cseppet sem áll készen erre az egészre. Sem a karácsonyra, sem a férfi fogadására. A naptárra pillantott és igyekezett megnyugtatni magát, hogy épp elég ideje lesz, hogy felkészüljön az elkerülhetetlenre. </div><br /><div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/4550832928614000438-5970028532946999046?l=orultek.blogspot.com' alt='' /></div>Giahttp://www.blogger.com/profile/02141977150768274033noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4550832928614000438.post-55144596276677563292011-11-18T11:29:00.001+01:002011-11-18T11:50:28.844+01:00Egy hónap múlva<b> ITT A</b>z év <b>VÉGE</b>. Nem ezt vártam a 2011-től, még sem vetem a szemére, mert azt hiszem 2006 óta ez volt az egyik legjobb évem. Sokat éreztem, néha még vérzek, de egyre magabiztosabban <b>vágom</b> magam alatt fát...most már rám kell, hogy dőljön!<br /><div style="text-align: center;"><b>*</b></div>Hetente felírom<b> </b>magamnak, hogy mit kellene megcsinálnom és tegnap kemény 2 órára sikerült is elkezdenem/belekezdenem egy-egy szösszenetbe. Utálom, hogy a szeptemberi semmitevések után, novemberre rám tör az agyalhatnék és legszívesebben mindennek hátat fordítanék. Jah nem, az október volt. Még 22 cikk választ el az újságíróvá avanzsálástól, persze ez csak papír, de akkor is. Ha minden nap írok 1 cikket, bőven belőhetem magam 2012-re! A Kettőslátás címét elorozták, amiért letörném valakinek a kezét, de mindegy. Ez is halad a maga útján. <b>A legrosszabb az, hogy semmi sem annyira katasztrofális, mint amilyennek látni szeretném.</b> Undorító, hogy nekem soha semmi sem jó! Keményen gürizek valamiért, amit VALÓBAN szeretnék és aztán, mint valami hisztis kisgyerek <b>félredobom: Kösz ez még sem kell! De amit eldobsz, azt felveszi más, és ugye akkor az már, nem olyan tuti</b>! Pedig ezek csak lehetőségek, az emberi tényezőkkel még nem is számoltam.<br /><br /><table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="http://1.bp.blogspot.com/-E2pPt5PfBu4/TsY2ggxQw8I/AAAAAAAACio/wSebJ2NEwhI/s1600/tumblr_luu158ks9c1qhqouuo1_500.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="300" src="http://1.bp.blogspot.com/-E2pPt5PfBu4/TsY2ggxQw8I/AAAAAAAACio/wSebJ2NEwhI/s400/tumblr_luu158ks9c1qhqouuo1_500.jpg" width="400" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;">A tökéletlenség, szépség; az őrület zsenialitás és még mindig jobb abszolút nevetségesnek lenni, mint abszolút unalmasnak!</td></tr></tbody></table><div style="text-align: center;">*</div>Ami ezt a kínos témát illeti... már azt, hogy én meg mások:<br />Meg kellene tanulnom lakatot tenni a számra és nem csak <b>prédikálni</b> azt, AMIT. Nem hazudok én senkinek, maximum magamnak, amikor azt hiszem minden kivitelezhető. Olyan <b>édesen</b> látom, hogy kinek mire van szüksége, a gond csak az, hogy azt is látom, hogy nem rám. Olykor eszköznek érzem magam a sors kezében, aminek a humorérzékétől <b>émelygek</b>. Ha tehetném, el kellene mennem remetének, csak ehhez semmi kedvem, ennél szociál-pszihopatább vagyok. Azt viselem el <strike>a legkevésbé</strike>, ha nélkülözhető vagyok. Nem viselem el azt se, ha rám akaszkodnak, de még mindig inkább lógjanak rajtam, mint <b>nélkülem</b>. Meg kell tanulni végre magamnak fontos lenni...de basszus, mindig van itt valaki. Még jó.<br /><div style="text-align: center;">*</div>Most is, házi feladatot kellene írni, verseket olvasni, megírni 4 emailt, 2 sms és felhívni az oktatóm, ehelyett már a harmadik bejegyzést szülöm. Még csak azt sem mondhatom, hogy "<b>minek?</b>". Tudom minek. Tudálékos<b> vagyok</b>, azért van ez így. Mert én mindig, mindent jobban<strike> tudok</strike>. Csak kiállni magamért, <b>azt nem</b>. Hisz nekem minden jó. Frászkarikát. Azt, az örökké körbe és körbe és körbe futó frászt! Az <b>kerülget</b>. Miközben nyugodt vagyok. De erre is ott van a válasz. A fejlécben.<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/4550832928614000438-5514459627667756329?l=orultek.blogspot.com' alt='' /></div>Giahttp://www.blogger.com/profile/02141977150768274033noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4550832928614000438.post-82664059622065656182011-11-18T10:38:00.001+01:002011-11-18T11:22:25.388+01:00<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="http://4.bp.blogspot.com/-GtEPfXcDZ_s/TsYxIna0aVI/AAAAAAAACig/al8V4CUgg6I/s1600/Gi1.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="257" src="http://4.bp.blogspot.com/-GtEPfXcDZ_s/TsYxIna0aVI/AAAAAAAACig/al8V4CUgg6I/s320/Gi1.jpg" width="320" /></a></div><div style="text-align: center;">Sehogysem jó...</div><div style="text-align: center;">a fényben árnyékot vetnek a sebek</div><div style="text-align: center;">tollpihéből készült bilincs leszek</div><div style="text-align: center;">szellem kikötő, melyben csend honol</div><div style="text-align: center;">színesre fűtött bőrtön</div><div style="text-align: center;">dühöngőben hangtalan őrület.</div><div style="text-align: center;"><br /></div><div style="text-align: center;">Sehogysem jó....</div><div style="text-align: center;">sehol sem lenni, csak félig</div><div style="text-align: center;">a menny és a pokol közötti hézagokba bújni</div><div style="text-align: center;">testek melegével fűteni a lelketlen lényem</div><div style="text-align: center;">mindegy kié, mikor és mit kér érte</div><div style="text-align: center;">felelősség és bűntudat nélkül</div><div style="text-align: center;">a lelkiismeret visszhangjait láncra fűzve</div><div style="text-align: center;">levetkőzött dallamokat szülve</div><div style="text-align: center;">csak félig merülve</div><div style="text-align: center;"><br /></div><div style="text-align: center;">Ha csak a vállamon ülne egy angyal</div><div style="text-align: center;">s a másikon pajkos ördög kalandozna</div><div style="text-align: center;">ha csak az egyik szemem sírna</div><div style="text-align: center;">míg a másik örülne, vídulna</div><div style="text-align: center;">ha csak a lelkemet ne vették volna</div><div style="text-align: center;">el..... meg....</div><div style="text-align: center;">ha csak a lelkemet ne verték volna</div><div style="text-align: center;">szét...</div><div style="text-align: center;">ha csak a gondolatomnak lenne súlya</div><div style="text-align: center;">a tettnek következménye</div><div style="text-align: center;">ahogy a folyónak sodrása, törvénye</div><div style="text-align: center;">ha lenne valaki, aki megálljt parancsolna</div><div style="text-align: center;">nem a szívemben lakna Isten és a Fényhozója. </div><div style="text-align: center;"><br /></div><div style="text-align: center;">Sehogysem jó.</div><div style="text-align: center;">Opciók és válaszok nélkül</div><div style="text-align: center;">keretek és korlátok nélkül</div><div style="text-align: center;">szabály és megszegése nélkül</div><div style="text-align: center;">nélküled, nélküle, nélkülem</div><div style="text-align: center;">elárvereztem a létemet</div><div style="text-align: center;">most végre </div><div style="text-align: center;">tökéletes vagyok .</div><div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/4550832928614000438-8266405962206565618?l=orultek.blogspot.com' alt='' /></div>Giahttp://www.blogger.com/profile/02141977150768274033noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4550832928614000438.post-14067825375582880162011-11-18T10:23:00.001+01:002011-11-18T10:37:52.767+01:00<div style="text-align: center;">Mérhetném skálán az ostobaságom</div><div style="text-align: center;">az ígéretek fürtjei alatt roskadó jövő kosaram</div><div style="text-align: center;">úgy húz vissza hozzád valami, amit megtagadtam</div><div style="text-align: center;">mint folyékony gipszbe a szőrszál, meghasadtam<br />túl sokszor, amit akartam, félreértették.</div><div style="text-align: center;">Mit is akartam? Inspirációt és drámát,</div><div style="text-align: center;">de csak egykedvűen ülök a roskadó falak között</div><div style="text-align: center;">már nem érint meg a hiány</div><div style="text-align: center;">már nem érint meg</div><div style="text-align: center;">rohannék egyedül a végtelenbe</div><div style="text-align: center;">a rojtosra beszélt káoszba</div><div style="text-align: center;">már nem vagyok magamé</div><div style="text-align: center;">magamon kívül mindenkié</div><div style="text-align: center;">ostobaság, hogy azt mondom lehet</div><div style="text-align: center;">lehetetlennel meszelik a novemberi eget</div><div style="text-align: center;">a hófelhőktől szürkülő félisten kezek.</div><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="http://3.bp.blogspot.com/-89rFD47yx00/TsYnKVxPrcI/AAAAAAAAChc/1-OtkMAJkpQ/s1600/C360_2011-11-18-10-33-02.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="192" src="http://3.bp.blogspot.com/-89rFD47yx00/TsYnKVxPrcI/AAAAAAAAChc/1-OtkMAJkpQ/s320/C360_2011-11-18-10-33-02.jpg" width="320" /></a></div><br /><div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/4550832928614000438-1406782537558288016?l=orultek.blogspot.com' alt='' /></div>Giahttp://www.blogger.com/profile/02141977150768274033noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4550832928614000438.post-77236236862888142022011-11-18T10:19:00.001+01:002011-11-18T10:22:18.538+01:00Sosem találtam <br />a serpenyő kopott teflonján karcolást<br />pedig kerestem, ahogy benned is<br />a hiba bennem van, mindig.<br /><br />Sosem találtam<br />megnyugvást a boldogságban<br />pedig a kezemben tartottam<br />a hiba bennem van.<br /><br />Sosem talált<br />megnyugtató választ a kérdésemre<br />jó döntést a bizonytalanságomra<br />nem meggondolni magam<br />a hiba<br />van.<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/4550832928614000438-7723623686288814202?l=orultek.blogspot.com' alt='' /></div>Giahttp://www.blogger.com/profile/02141977150768274033noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4550832928614000438.post-11544367813823979762011-11-18T06:00:00.000+01:002011-11-18T06:00:00.906+01:00<span style="color: purple; font-size: large;"><b>Poláris mesék </b></span><br /><br />Mint két eltévedt kisiskolás, akik nem akarnak betérni az órára, de fogalmuk sincs mit kezdjenek a kialakult helyzettel úgy álltak ott. Bolyongva a bizonytalanban, csak valami furcsa vonzás kötötte őket össze. Nagyjából ahhoz hasonlították volna a helyzetet, mintha ködben bolyongtak volna. Tudták, hogy van valami a ködön túl, de abszolút nem biztos, hogy megéri oda menni és kideríteni.<br /><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="http://4.bp.blogspot.com/-l0aX_Z-LTyw/TrElG20R0cI/AAAAAAAACeg/LoVbPcho1zs/s1600/tumblr_lo7w83hvUY1qeznedo1_500.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="400" src="http://4.bp.blogspot.com/-l0aX_Z-LTyw/TrElG20R0cI/AAAAAAAACeg/LoVbPcho1zs/s400/tumblr_lo7w83hvUY1qeznedo1_500.jpg" width="306" /></a></div>Miért érné meg? Hogy újabb falakba ütközzenek? Rutintalanok voltak mind a ketten ezen az útszakaszon. Fölösleges és semmirekellő élvezetek vezették csak őket. Így jutottak ide. A helyzettel azonban kellett valamit kezdeni.<br />- Mihez van kedved?<br />- Nem tudom. El kellene menni valahová.<br />- És hová?<br />- Találd ki. Nekem mindegy. Ma te leszel az idegenvezető.<br /><br />Nem voltak barátok. Ha azok lettek volna, a valószerűtlen köd, garantáltan elkerüli őket. A sors furcsa fintora sodorta csak össze őket, feldobva egy érmét, amit egyikőjük nem akart elkapni. Azonban ezekben a leosztásokban az érmét valakinek mindig fel kell dobnia és a másiknak el kell kapnia. A helyzet egyre kínosabb és feszítőbb mivoltát mindig a bátrabb veszi a kezébe. Átveszi az irányítást, mert unja a bizonytalanságot és jobb tudni, aztán tovább görgetni a szálakat.<br />- Akkor, megyünk?<br />- Menjünk.<br />-Előtte pisi? Kaki?- kis hatásszünetet tartott - Szex?<br />A zavart egy kurta nevetés és a feldobott érme csilingelése törte meg.<br />- Kösz nem. - kezeket képletesen hátrakötve válaszolt a másik fél, nehogy ráfogják, hogy benne lett volna.<br />- Persze, nem egyszerre gondoltam. Egymás után. - ez a mondat felért egy kiáltással: Hé te idióta, ott az érme!<br />- Megvagyok, kösz nem.<br />- Te tudod.<br /><br />Az érme a földön landolt. Azonban a köd oszlani kezdett, mert ezen a vidéken a két utazó csak arra várt, hogy az érme előkerüljön. Még nem volt közös játékuk, amihez a kis kerek kétélű fegyver kellet, de az eszköztárban már megjelent. Akár elkapják, akár nem.&nbsp;<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/4550832928614000438-1154436781382397976?l=orultek.blogspot.com' alt='' /></div>Giahttp://www.blogger.com/profile/02141977150768274033noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4550832928614000438.post-76188974464883245202011-11-17T14:30:00.001+01:002011-11-17T15:34:27.787+01:00<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="http://3.bp.blogspot.com/-DhcDz-vuIlo/TsUMVi18jeI/AAAAAAAAChM/jrul6hoiuDo/s1600/Cross.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="384" src="http://3.bp.blogspot.com/-DhcDz-vuIlo/TsUMVi18jeI/AAAAAAAAChM/jrul6hoiuDo/s640/Cross.jpg" width="640" /></a></div><blockquote class="tr_bq">"Mert a félelem az ördög<b><b></b></b> varázsfazeka. Megpillantlak. Egész kedvesnek látszol. Közeledünk egymáshoz. És egyszerre félni kezdek tőled. Mert ki tudhatja, hátha rosszat akarsz nekem, bántani fogsz. Védekeznem kell. Rád vicsorgok. Mire te is félni kezdesz tőlem. Most már ketten vicsorgunk egymásra: ne közeledj! Nézd, mekkora kő van a kezemben. És hordozható rakéta a vállamon. Maradj távol tőlem, vagy még jobb, ha eltűnsz. Különben agyonütjük egymást. Később már ezzel kezdjük. Állatokkal különösen. Mi leszünk a&nbsp;Karinthy-féle nyuszi gazdája, a menekülő nyúlé, akit agyonverek, mert nem érti a rohadt, hogy csak meg akarom simogatni."</blockquote><div class="auth" style="text-align: right;"><span style="font-size: large;"><i>Popper Péter</i></span></div><div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/4550832928614000438-7618897446488324520?l=orultek.blogspot.com' alt='' /></div>Giahttp://www.blogger.com/profile/02141977150768274033noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4550832928614000438.post-40571283466321816492011-11-16T08:00:00.000+01:002011-11-16T08:00:10.338+01:00<span style="font-size: large;"><b>Döntések...döntések</b></span><br /><br /><div style="text-align: justify;">- Nem értem miért akarsz pont tanácsadással foglalkozni. - vetette fel nekem Shína, miközben a tetoválások katalógusát nézegettük.&nbsp;</div><div style="text-align: justify;">- Nem is kell értened.</div><div style="text-align: justify;">- De most komolyan. Nincs elég bajod a saját életeddel?</div><div style="text-align: justify;">- Ebbe nem fogok belemenni. Mi lenne, ha nem folyton azon kattognál, hogy mit nem értesz, mit ne csináljak? Mi lenne, például, ha segítenél választani? - a több ezer kép közül egyértelműen megtudtam mondani mi az, amit nem akarok örökre a testemen látni. Hibás lenne azt mondani, hogy nem volt elképzelésem a jövendő tetoválással kapcsolatban. Volt elképzelésem, csak épp nem tudtam megfogalmazni mi az.&nbsp;</div><div style="text-align: justify;"><a href="http://3.bp.blogspot.com/-QG_RfGXKHaQ/TsIiBM1nyMI/AAAAAAAAChE/QCMFVru268s/s1600/tumblr_ltlokqiOt31r4b0ilo1_500.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="320" src="http://3.bp.blogspot.com/-QG_RfGXKHaQ/TsIiBM1nyMI/AAAAAAAAChE/QCMFVru268s/s320/tumblr_ltlokqiOt31r4b0ilo1_500.jpg" width="320" /></a>- Amit én választanék az neked úgysem lenne jó. - Shína lelkesen lapozgatta a füzetet. Az a gyanúm támadt, hogy egyetlen egyre sem fog rábökni, és pusztán gyönyörködni kíván az elé táruló látványban.&nbsp;</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">- Azért megpróbálhatnád elmondani.</div><div style="text-align: justify;">- Tedd vagy ne tedd, de ne próbáld.</div><div style="text-align: justify;">- Mi van elő léptél Yodává?&nbsp;</div><div style="text-align: justify;">Shína röhögött és rábökött egy hatalmas, egész hátas tigrisre.&nbsp;</div><div style="text-align: justify;">- Ezt ajánlom neked!</div><div style="text-align: justify;">- Ez hatalmas.</div><div style="text-align: justify;">- Mondtam, hogy nem fog tetszeni. Válassz egyedül! - Rágyújtott. - Amúgy mégis miből akarod kifizetni ezt a tetkót?</div><div style="text-align: justify;">- Még nem tudom.</div><div style="text-align: justify;">- Szép kis tanácsadó lesz belőled. Bizonytalanabb vagy, mint a jövő nyári időjárás. Hirtelen fogsz dönteni és fél éve belül megbánod, hogy megcsináltattad. - hátradőlt és felhúzta az ingének az ujját. Mosolyogtam és becsuktam a katalógust.</div><div style="text-align: justify;">- Igazad van. Minek bajlódok valami olyasmivel, amit már rég eldöntöttem. Nem igaz?</div><div style="text-align: justify;">- Mi van? Mit döntöttél el?</div><div style="text-align: justify;">A szememmel jeleztem, hogy az ő tetoválásaira gondolok.</div><div style="text-align: justify;">- Ezt nem te döntötted el, hanem én!</div><div style="text-align: justify;">- Most mond meg! Szerinted, van különbség? - nevettem.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Shína összeráncolta a homlokát. Egyértelműen volt. Az azonban cseppet sem volt egyértelmű, hogy valamit ne tudjak, valami ennyire ne érdekeljen és, hogy ilyen hamar választ találjak a kérdésre. Ahogy az sem, hogy Shína nem tudott mit reagálni. Ha beleköt a saját tetoválásaiba, akkor magát járatja le és lehet, hogy valami olyat választok, amit abszolút nem vállalna. Neki pedig, ugyebár, semmi sem olyan fontos, mint belém kötni. A kialakult helyzet paradoxona elnémította.&nbsp;</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Egyre többször döbbenek rá, hogy mennyire jó az iskola. Mármint az életvezetési tanácsadás. A problémáinkat legtöbbször nem értjük. Minél nagyobb a választási lehetőség, annál nehezebb dönteni és bár vannak mellettünk segítők, sokszor csak hátráltatnak minket. Mégis! Amit megtanultam az-az, hogy ne mástól várjam a megoldást. A megoldás bennem van. Mégis kellet hozzá az én kis egyéni életvezetési tanácsadóm, Shína, hogy megmutassa, hogy magamtól hogyan jöjjek rá.</div><div style="text-align: justify;">- Ez egy beteg gondolat, ugye tudod?! Én, mint tanácsadó! Pfff. - Shína röhögött és én vele nevettem.</div><div style="text-align: justify;">- Igen beteg! De a magad aberrált módján az vagy. </div><div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/4550832928614000438-4057128346632181649?l=orultek.blogspot.com' alt='' /></div>Giahttp://www.blogger.com/profile/02141977150768274033noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4550832928614000438.post-91549665262309304122011-11-15T08:36:00.001+01:002011-11-15T08:37:58.344+01:00<div style="text-align: center;"><br /></div><div style="text-align: center;">Minden vagyok, semmi se vagyok,<br />mese és változás:<strong></strong><br />fölnézek a holdra s az vagyok,<br />szemfényvesztő varázs.</div><div class="auth" style="text-align: center;"><i>Szabó Lőrinc</i></div><div style="text-align: center;"><br /><iframe allowfullscreen="" frameborder="0" height="360" src="http://www.youtube.com/embed/s_2nf65BdXM" width="480"></iframe></div><div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/4550832928614000438-9154966526230930412?l=orultek.blogspot.com' alt='' /></div>Giahttp://www.blogger.com/profile/02141977150768274033noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4550832928614000438.post-90516199339002339362011-11-14T09:26:00.001+01:002011-11-14T11:35:41.822+01:00<div style="text-align: justify;"><span style="font-size: large;"><b>Szívek bolha piaca</b></span></div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Az irodában csere nap volt. Az a nap amikor mindenki behozott egy számára fölöslegessé vált tárgyat és azt elcserélte valaki másnak a fölöslegessé vált tárgyára. Mufurc kisasszony természetesen nem vett részt ebben a számára teljesen értelmetlen hadműveletben. Az ebédszünetet Dáviddal, a fiatal udvarlójával töltötte, a helyi kis kínai étteremben.</div><div style="text-align: justify;">- Mufurc, te miért nem hoztál magaddal semmit?</div><div style="text-align: justify;">- Nincsenek fölösleges holmijaim.</div><div style="text-align: justify;">- Ezt nem hiszem el. Én annyi mindent ki tudnék dobni.</div><div style="text-align: justify;">- Azért mert sok mindent birtokolni akar. Köztük engem is.<br /></div><div style="text-align: justify;">Az utóbbi időben Mufurc stratégiát váltott. A kezdeti ellenszegülés helyett, megtűrte maga mellett a férfit és próbált nem rettegni attól, hogy ezáltal a remény hamis illúzióját csepegteti belé.<br /></div><div style="text-align: justify;"><a href="http://4.bp.blogspot.com/-jMcrdOVyltA/TsDX-1rEtsI/AAAAAAAACg8/B-SHVuaJSV0/s1600/tumblr_lud3ivxJ6n1qdbjazo1_400.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="320" src="http://4.bp.blogspot.com/-jMcrdOVyltA/TsDX-1rEtsI/AAAAAAAACg8/B-SHVuaJSV0/s320/tumblr_lud3ivxJ6n1qdbjazo1_400.jpg" width="244" /></a>- Tudja, én még sosem birtokoltam embert. Nem érzem azt, hogy ki akarnék sajátítani bárkit. Ezért nem enged magához közel? Mert fél, hogy egyszer fölöslegessé válhat?</div><div style="text-align: justify;">- Mit ért az alatt, hogy sosem akart birtokolni senkit?</div><div style="text-align: justify;">- Sosem voltam még szerelmes. Így biztosan nem. És sosem akartam magam máshoz kötni.</div><div style="text-align: justify;">- Miért most ezt akarja?</div><div style="text-align: justify;">- Nem tudom biztosan. Csak azt, hogy az Ön... a te közeledben minden annyira más.<br /></div><div style="text-align: justify;">Mufurc kisasszony megdöbbent a hallottakon, de nem mutatta ki.</div><div style="text-align: justify;">- Látja ez az egész már most felesleges "holmi". Ön pont engem tart a megfelelő személynek, hogy az eddig annyira őrzött és dédelgetett szabadságát félredobja. <b>De lehet, hogy számomra a kapcsolatok ilyen fokú mélysége, már eleve fölösleges erőfeszítést igényelne.</b> Most képzelje el, mi lenne, ha cserélnénk. Ha én azt akarnám, amit eddig mindenki mással és Ön azt, amit eddig senki mással. Én Önnel lennék a nap huszonnégy órájában, Ön pedig mindent elkövetne, hogy nélkülem legyen. Nem lennénk előrébb. Ha viszont egyikünk feladná a számára fontos elképzését, azt hogy Ön velem akar lenni, én viszont nem, akkor....</div><div style="text-align: justify;">- Ezek szerint nem akar velem lenni? - a férfi összezavarodott. Abban reménykedett, hogy végre áttörést ért el és már csak napok kérdése, hogy egy pár alkothassanak. Rájött, hogy tévedett. Pusztán azért engedi közel magához a nő, hogy lássa mennyire érdektelen az irányába.</div><div style="text-align: justify;">- Maga nem figyel rám.</div><div style="text-align: justify;">- Maga pedig érzéketlen. Ami magának fölösleges, az másnak mindent jelenthet. De úgy látom, minden tettem fölösleges. - a férfi felállt és elhagyta az éttermet.&nbsp;</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Mufurc kisasszony nyugodtan étkezett tovább. Nem akarta átérezni a férfi érveit. Kitartott amellett, hogy egy fölösleges "valami" lehet ideig-óráig hasznos, de valójában funkcióját tekintve már beleépült a "fölöslegessé válás képessége", azért előre látható a jövője. A jövő pedig az örök elmúlás. Mégis.... mi van, ha nem? Próbálta elnyomni a kellemetlen érzést. Igen, megszerette Dávidot. Megszerette az apró ajándékait és tudta, már hiányozna az életéből ha nem lenne ott. Ahogy hiányoznának neki éjszaka és tudattalan pillanataiban a közös jövőjük víziói kergették. Ártalmatlannak tűnő, tökéletlen pillanatokról álmodozott és igyekezett mindeközben eltolni magától a lehetőséget, hogy ez valóra váljon.&nbsp; Hiszen az ő világában, minden ami nem jött magától fölösleges volt. Ami pedig valakinek fölösleges, az idővel másnak is az lesz. Kellemetlenül visszhangzott a kérdés benne. Vajon ha más is ilyen kitartóan ostromolná, ugyanezt érezni? A válasz még zavaróbban zengte a "valószínűleg"-et.&nbsp; Miért változtatná hát meg a hozzáállását? Fölöslegesen...(?)</div><div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/4550832928614000438-9051619933900233936?l=orultek.blogspot.com' alt='' /></div>Giahttp://www.blogger.com/profile/02141977150768274033noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4550832928614000438.post-53784607411867324212011-11-14T09:12:00.001+01:002011-11-14T11:09:30.289+01:00Ködös a gondolatmenetem<br />ahogy a Megyeri híd alatt a Duna<br />felsejlik, a "nem lesz ennek jó vége, soha"<br />nem támogatja a bennem feszülő érzést<br />a sors, a tudat vagy tervszerű "hogyan tovább"<br />talán mi csak szeretők vagyunk<br />se több, se kevesebb<br /><br />Vakon haladunk mégis előre<br />tapogatózva a tejfehér jelenbe<br />reméljük, hogy kitisztul majd az elme<br />de vajon mi van a szívünkbe rejtve?<br />Lesz e válasz, a sok kérdőjelre<br />talán mi csak szeretők vagyunk<br />se több, se kevesebb?<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/4550832928614000438-5378460741186732421?l=orultek.blogspot.com' alt='' /></div>Giahttp://www.blogger.com/profile/02141977150768274033noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4550832928614000438.post-32812439931490153982011-11-14T09:11:00.001+01:002011-11-25T17:46:59.086+01:00Van valami közös bennetek<br />mindig észreveszlek<br />megszeretlek<br />de sosem akarlak megszerezni<br />benneteket.<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/4550832928614000438-3281243993149015398?l=orultek.blogspot.com' alt='' /></div>Giahttp://www.blogger.com/profile/02141977150768274033noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4550832928614000438.post-88801116451821643042011-11-12T11:00:00.000+01:002011-11-12T11:00:03.624+01:00<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="http://4.bp.blogspot.com/-bAOWx9xn-sk/Trj6TQiirVI/AAAAAAAACfw/1n_6TGGi9oU/s1600/tumblr_lu4r5mPx7a1qg7xwvo1_500.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="http://4.bp.blogspot.com/-bAOWx9xn-sk/Trj6TQiirVI/AAAAAAAACfw/1n_6TGGi9oU/s320/tumblr_lu4r5mPx7a1qg7xwvo1_500.jpg" width="306" /></a></div><div style="text-align: right;">Sosem volt kincsem</div><div style="text-align: right;">sosem volt bilincsem</div><div style="text-align: right;">sosem voltam igazi</div><div style="text-align: right;">sosem színleltem hitet</div><div style="text-align: right;">sosem voltam teljesen józan</div><div style="text-align: right;">sosem teljesen őrült</div><div style="text-align: right;">sosem rabolták ki a szívem</div><div style="text-align: right;">sosem zúztam porrá az ellenségem</div><div style="text-align: right;">sosem volt szebb holnapom</div><div style="text-align: right;">mindig csak a mából indultam</div><div style="text-align: right;">sosem építkeztem a tegnapra</div><div style="text-align: right;">mindig csak a tegnapelőtt kísért</div><div style="text-align: right;">sosem leszek jelen</div><div style="text-align: right;">mindig csak szellemképemmel szemezek</div><div style="text-align: right;">hátha rám kacsint és megkíván</div><div style="text-align: right;">de nem....</div><div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/4550832928614000438-8880111645182164304?l=orultek.blogspot.com' alt='' /></div>Giahttp://www.blogger.com/profile/02141977150768274033noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4550832928614000438.post-20855331107197880562011-11-11T19:36:00.000+01:002011-11-11T19:37:20.532+01:00<b><span style="font-size: large;">17</span></b><br /><br /><div style="text-align: justify;">A kerületeknek mind saját története van. Ahogy a véletlen egybeeséseknek. Utcanevek, számok, szem színek, aktusok. Mind-mind kísérteties hasonlóságot mutatnak, amit a balga lélek útmutatónak foghatna fel. Útjelzők egy kárhozott világba azoknak, akik a megváltást keresik. Vagy pont fordítva. A szent és sérthetetlen lelkeknek, akik csak a profán dugást keresik ebben a rothadó életben. Hanna maga sem tudta eldönteni, hogy inkább angyal vagy ördög lenne. Úgy képzelte az angyalok állandóan unatkoznak, míg a kiátkozottak hangosan élveznek el az éjszakában. Bárhogy is volt, ő inkább egyik térfélre se lépett. Ügyes mozdulatokkal lavírozott a semmisség határvonalán. Mégis, mindig vonzotta a mélység. Csak fölé állni...csak belenézni...beleszédülni...de soha le nem ugrani.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;"></div><a name='more'></a><br /><br /><div style="text-align: justify;">Egy házibulin történt, ahová az egyik barátnője hívta. Nem akart sokáig maradni. Inni is csak azért kezdett el, mert halálosan unta a társalgást. A hallgatag fiú szemébe nézve mégis vonzani kezdte a lénye.</div><div style="text-align: justify;">- Hogy hívnak?</div><div style="text-align: justify;">- Balázs.Téged?</div><div style="text-align: justify;">- Hanna.</div><div style="text-align: justify;">- Szép név.</div><div style="text-align: justify;">-Köszönöm. - Hanna már bánta, hogy megkérdezte. Semmi izgalmas nem volt ebben a srácban. Tökéletesen érdektelennek és érzelmektől mentesnek tűnt. Talán informatikus, akinek a legnagyobb élvezetet egy új program installálása jelenti. </div><div style="text-align: justify;">- De a lábaid szebbek. - folytatta. Hanna kis híján félrenyelte a pálinkát.</div><div style="text-align: justify;">- Ebben a nadrágban, nem hiszem.</div><div style="text-align: justify;">- Nadrág nélkül biztos szebb. - a srác mosolygott, de nem nézett a lányra.</div><div style="text-align: justify;">- Szeretnéd tudni milyen, mi?</div><div style="text-align: justify;">A beszélgetés egyértelműsége nem sok teret hagyott az erotikának. Szinte az összes pozitúrát kitárgyalták, hogy melyikük mit szeret és mit nem, kinek hány kapcsolata és egy éjszakás kalandja volt, sőt az is kiderült, hogy mind a ketten a 17-es házszám alatt laknak. Merevedési és nedvesedési gondok nélkül telt az este. Hanna már indult haza és titkon remélte, hogy Balázs majd felajánlja hogy hazaviszi vagy legalább a buszig kikíséri. De a srác már új prédára fente a fogát, amit egy jó félliteres házi testesített meg és látható közönnyel köszönt el tőle. Hanna gondolataiban nagyon jól tudta, hogy egy jó lány nem szól, szépen haza megy és lefekszik egyedül a plüss állatai közé. A kisördög a vállán azonban másra sarkalta. Gomboljon egyet az ingén, óvatosan érjen hozzá a férfi combjához, nyalja meg a száját miközben a szemébe néz. Filmes és regények kliséik sora biztatta a párzási táncok ellejtésére. De Hanna maradt a határvonalon. Odahajolt a sráchoz és halkan, hogy csak ketten hallják odasúgta Balázsnak.</div><div style="text-align: justify;">- Kívánlak. - több volt, mint amit mondani akart vagy érzett, de a szeméremajkait mardosó éhségtől, mely egy kósza ujj érintésétől elalélt, mégis ezt mondatta ki vele. Nagyobb lehet az ínség, mint azt hitte, ha már erre is képes volt. A mondat nem maradt hatás nélkül. Balázs rá meredt, komolyan elgondolkodott a meleg szoba nyújtotta lehetőségen és a hideg utca ridegsége között. Agyában végig futott a lehetőség, hogy mi van, ha csak nem akar egyedül hazasétálni a lány és mikor ARRA kerül a sor, majd megfutamodik, a potya szex lehetősége azonban vonzóbbnak tűnt.Felállt és elköszönt a házigazdától. Egyértelmű mosolya a haverok felé jelezte, hogy valójában nem kellene még mennie, de a türelmetlenül rá várakozó nőstény megdöntése előbbre való feladat, mint a közös ivászat.</div><div style="text-align: justify;">- Mehetünk? - kérdezte, de már nyitotta az ajtót.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">A 17-es házszám, 17-es lakásának ajtajában Hanna már nem kételkedett a véletlenekben. Egész úton szótlanul vizslatták egymást. A bűvös varázsige megtette a hatását. Hanna combizmai megfeszültek a BKV hideg ülésén, ahogy a fölötte álló srác parfümjét inhalálta befelé. Balázs a két karjával laza korlátot feszített a lány és a külvilág közé. Bőven lett volna hely, hogy leüljön, de ő pont így szerette. Hadd élvezze a kis csaj, hogy fölötte áll. Érezze, ahogy akkor is fogja, amikor a testével nekifeszül. A busz rángatózása beindította Hanna fantáziáját, így mire a zárban elfordította a kulcsot nedvesen és bevetésre készen engedhette be aznapi udvarlóját. A kis szoba nyugalma szinte kínos csendet teremtett. </div><div style="text-align: justify;">- Kérsz valamit? - próbálkozott a lány egy udvarias közhellyel.</div><div style="text-align: justify;">- Téged. - a válasz helyes volt és a szavakat tettek követték.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div class="separator" style="clear: both; text-align: justify;"><a href="http://1.bp.blogspot.com/-xi5bETOMI_s/Tr1msS_3NFI/AAAAAAAACg0/Y3fIP01aieA/s1600/tumblr_lu05jaiU4c1qfj1kqo1_500.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" height="400" src="http://1.bp.blogspot.com/-xi5bETOMI_s/Tr1msS_3NFI/AAAAAAAACg0/Y3fIP01aieA/s400/tumblr_lu05jaiU4c1qfj1kqo1_500.jpg" width="273" /></a></div><div style="text-align: justify;">Az addig elfogyasztott alkohol a hideg hatására kezdett elpárologni. Késlekedésnek helye nem volt. Balázs az előszobában a falnak döntötte és hevesen csókolni kezdte. <i>Jól csókol.</i>- jegyezte meg Hanna, de a gondolatot nem fűzhette tovább, mert frissen szerzett szeretője a nappali felé navigálta ahol a kanapéra ültette. Megszabadult kabátjától, pulóverétől. A lány követte a mozdulatait. Szíve hevesen várta a gyönyör következő lépését. Balázs a szemébe nézett miközben gyakorlott mozdulatokkal gombolta ki a farmer gombjait, húzta le a cipzárt, és a cipők eltávolítása utána a nadrág is lekerült a lányról. Hideg kezeivel végig simított a meztelen lábfej bőrét, a sípcsontot, könnyed csókot lehelt a térdekre, majd forrósodó kezeivel tovább vándorolt a combok külső és belső oldalain. Markolásnak helye nem volt, csupán az apró, pehelysúlyú érintéseknek és cirógatásoknak. Hanna önkéntelenül benntartotta a levegőt, miközben a srác meleg lehelete megszólította vénuszdombját a bugyiján keresztül. Mozdulatlanul és megsemmisülve, saját ajkát harapdálva nézett a kék szemekbe. Balázs önbizalommal telten matatott a szorosan feszülő póló alatt és várakozásait nem múlta alul az ott talált öröm-halom. A megkeményedett mellbimbók bevetésre készen várták az izgató ujjakat. A lakótelep csöndjét Hanna halk zihálása töltötte meg élettel, ahogy újra és újra érezte Balázs melegét, amint az ölébe súgja: <i>Finom vagy. </i>Az ujjak a szűk bugyi mentén keresték az öröm apró odúját, lassan, mintha félnének, hogy a bent lakó lény talán megfutamodik, ha hirtelen rontanak rá. Végül nem bírta tovább és kéjesen merítette ujjait a puha dombocskák közé. Hanna feje hátrahanyatlott. Balázs lekapta magáról a pólóját is, elővigyázatosságból, hiszen nem akarta, hogy a gyönyör mézes olaja nyomott hagyjon kedvenc pólóján. Lehúzta a vékony ruhadarabot is, ami még elválasztotta őket egymástól, Hanna csípőjét a kanapé szélére húzta, így kényelmesen ülve végig futtathatta nyelve hegyét a csikló érzékeny bőrén.</div><div style="text-align: justify;">- Hmmm - súgta, miközben Hanna a saját hajába kapaszkodott, hogy ne sikítson fel ott helyben az élvezettől. A gyönyör hullámokban tört rá, ahogy srác kifeszített combjai között munkálkodott. Kezei tudatosan vándoroltak szeretője hajába, megpróbálta feljebb húzni az arcát, hogy megcsókolja, Balázsnak azonban ehhez semmi kedve nem volt. A végletekig fokozta ujjaival és nyelvével a játékot, míg Hanna kezeit széttárva a kanapé kárpitjában keresett kapaszkodót és hangos nyögéssel az addig visszatartott levegő el nem hagyta a tüdejét. Csak ezután vette észre, hogy a srác nyakában egy ezüst 17-es lóg. Megkérdezte volna, hogy mit jelent számára valóban ez a szám, de ennek még nem jött el az ideje. Mindketten meztelenre vetkőztek és majdnem kerek harminchét percig nyüstölték egymás testét. Mikor Balázs összeszorított ajkai, lehunyt szemei végre felnyíltak Hanna kipirultan mosolygott a mellé roskadó srácra. </div><div style="text-align: justify;">- Ez? - kérdezte a lány miközben játékosan a kezébe vette az ékszert. - Szerencseszám?</div><div style="text-align: justify;">Balázs mosolyogva felült és öltözni kezdett.</div><div style="text-align: justify;">- Olyasmi.</div><div style="text-align: justify;">- Nem árulod el?</div><div style="text-align: justify;">- Nézz utána.</div><div style="text-align: justify;">Miután felöltözött még egyszer megcsókolta a lányt, aki szintén magára kapott egy laza pólót.</div><div style="text-align: justify;">- Figyelj Hanna, köszi az estét, de....</div><div style="text-align: justify;">- Ne aggódj nem foglak holnap hívni. - nevetett a lány és láthatóan mindketten hálásak voltak, amiért nem kell fölösleges köröket futniuk.</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: justify;">Az ajtó csapódás után azonban az első útja az internet elé vezette a lányt. A Facebook profilja után kiderítette, hogy Balázs 17.-én született, ez a kedvenc száma. Szinte mániákusan minden képen és bejegyzésben megjelent a 17-es szám. Egy számmisztikával foglalkozó oldalon talált némi leírást erről a számról. Az ott írottak szerint, a 17-es a mágia csillaga, a szerelem jelképe és hallhatatlanság száma. Túl sok információt azonban neki ez nem jelentett. Bár vonzotta, hogy minél több összefüggést megtudjon erről a különös fazonról a fizikai elcsigázottság és a másnap terhelő közeledte miatt nem nyomozott tovább. Bármennyire furcsa volt, hogy élete nagy szerelmét szintén Balázsnak hívták, hogy pont olyan volt a szeme és hogy azonos ház szám alatt laktak, ezt betudta csupán a véletlen művének. Az útjelzők elvezetnek valahová. De többnyire zsákutcák. Túlságosan jól sikerült ez az este ahhoz, hogy egy újabb ilyen zsákutcába sétáljon. Mégis kedvenc válogatásokat tartalmazó cd-jét a&nbsp; 17. számra pörgette, miközben meztelenül befeküdt az ágyába.&nbsp;</div><div style="text-align: justify;"><br /></div><div style="text-align: center;"><br /><iframe allowfullscreen="" frameborder="0" height="480" src="http://www.youtube.com/embed/Wq74JkkezIU" width="640"></iframe></div><div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/4550832928614000438-2085533110719788056?l=orultek.blogspot.com' alt='' /></div>Giahttp://www.blogger.com/profile/02141977150768274033noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4550832928614000438.post-43039388616658144742011-11-10T09:11:00.002+01:002011-11-10T09:11:31.595+01:00<table align="center" cellpadding="0" cellspacing="0" class="tr-caption-container" style="margin-left: auto; margin-right: auto; text-align: center;"><tbody><tr><td style="text-align: center;"><a href="http://3.bp.blogspot.com/-H0vdWYxJ0l8/TruGHrUloiI/AAAAAAAACgs/QYT77m6qGTY/s1600/or%25C3%25A1kulum.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: auto; margin-right: auto;"><img border="0" height="400" src="http://3.bp.blogspot.com/-H0vdWYxJ0l8/TruGHrUloiI/AAAAAAAACgs/QYT77m6qGTY/s400/or%25C3%25A1kulum.jpg" width="272" /></a></td></tr><tr><td class="tr-caption" style="text-align: center;"><b>"Nincs kanál."</b></td></tr></tbody></table><br /><div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/4550832928614000438-4303938861665814474?l=orultek.blogspot.com' alt='' /></div>Giahttp://www.blogger.com/profile/02141977150768274033noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4550832928614000438.post-27717877216015085832011-11-09T10:25:00.000+01:002011-11-09T10:25:00.063+01:00<i>2006, június.</i><br /><div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="http://3.bp.blogspot.com/-3EAcfwfDCoE/Trj1ikd8cmI/AAAAAAAACfo/IY4wAnaAtM4/s1600/uszkar07-k.jpg" imageanchor="1" style="clear: right; float: right; margin-bottom: 1em; margin-left: 1em;"><img border="0" src="http://3.bp.blogspot.com/-3EAcfwfDCoE/Trj1ikd8cmI/AAAAAAAACfo/IY4wAnaAtM4/s1600/uszkar07-k.jpg" /></a></div>Az erkélyen állok. Bepakoltam a holmimat, míg a kert hátsó részében egy feltúrt pontra pillantok. Száll a cigaretta füst.<br />- Jobb ez így neki.<br />- Fogd be!<br />- Öreg volt és nem foglalkoztál vele.<br />- Mintha te sajnálnád.<br />- Dehogy sajnálom. Végre megmutatta neked milyen az igazi arcod. Közönyös és mechanikus.<br />- Míg te ennél sokkal színpadiasabb vagy. Nagy köröket és hozsannának zengsz, holott te sem tettél érte semmit.<br />Csöndben meredtünk magunk elé. Egy baráttal kevesebb lett a lét. Túl gyorsan történt. Mindig ezt mondtam. Sosem tudtam sírni, ha rá gondoltam, pedig 11 évet élt velem. Kevesebb évért is hullattam könnyeket. Akkora űrt hagyott mégis maga után.<br />- Majd én betöltöm ezt a teret. - súgta Shína, és ha lett volna vigaszra szükségem, akkor ez ő megoldotta volna. Hangtalan bólintottam. A térből nem valami, hanem valaki hiányzott. Nem a ő halt meg, hanem bennem valami. De valaki velem maradt azon az estén. Shína elkezdte betölteni a teret, ahogy az odébb pöccintett csikkért már nem rohant senki, a lábam alá nem akart bebújni, nem ugrott fel akkor sem, amikor az összepakolt holmimmal egy egész hétvégére elindultam. Elindultunk. Én visszavonulva az élettől, Shínát előre tolva, hogy amíg gyászolok, ő irányítsa a látszat világom. <br /><br />*<br />- Te végig tudtad, hogy így lesz vége. Igaz? - őrjöngve hullanak ki a kezemből a fényképek.<br />- És ha igen? Ezen akkor sem változtathatsz, kedvesem!<br />- Takarodj innen!<br />- Nélkülem nem fog menni! Őt nem hozhatod vissza, már csak én maradtam neked!<br />*<br /> - Azt hiszed, hogy mindent elnéz majd nekünk? - kérdeztem Shínát.<br />- Azt hiszed, hogy a barátod lehet, amikor semmi másra nem adsz neki esélyt, mint a kételkedésre?<br />- Kérdésre kérdéssel?<br />- Válaszként tagadással?<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/4550832928614000438-2771787721601508583?l=orultek.blogspot.com' alt='' /></div>Giahttp://www.blogger.com/profile/02141977150768274033noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4550832928614000438.post-1055336265480853922011-11-09T09:43:00.002+01:002011-11-09T09:43:50.793+01:00<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;"><a href="http://3.bp.blogspot.com/-7Dbe--9XrzY/Tro88ihtp7I/AAAAAAAACgA/aRTjYe2-7Ho/s1600/tumblr_luc3bkxXdV1qdpefzo1_500.jpg" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="213" src="http://3.bp.blogspot.com/-7Dbe--9XrzY/Tro88ihtp7I/AAAAAAAACgA/aRTjYe2-7Ho/s320/tumblr_luc3bkxXdV1qdpefzo1_500.jpg" width="320" /></a></div><div style="text-align: center;">Hová lett az előjáték?</div><div style="text-align: center;">Élesen hasít belém a szabályzat</div><div style="text-align: center;">mintha minden gyermekit lenyelt volna</div><div style="text-align: center;">a kötelező magyarázat</div><div style="text-align: center;"><br /></div><div style="text-align: center;">Megszereznél, megszereztél</div><div style="text-align: center;">karácsonyi ajándékként díszelgek</div><div style="text-align: center;">valami átkozott fenyőfa alatt</div><div style="text-align: center;">kibontatlanul</div><div style="text-align: center;"><br /></div><div style="text-align: center;">Félek, hogy rám untál</div><div style="text-align: center;">pedig te nem ismersz lehetetlen</div><div style="text-align: center;">mégis tehetetlen állsz előttem</div><div style="text-align: center;">mihez is kezdenél velem?</div><div style="text-align: center;"><br />Nem tudod mire vélni magad</div><div style="text-align: center;">a legrosszabb, hogy engem se</div><div style="text-align: center;">masszív, sűrű, túl tömény a tartalom</div><div style="text-align: center;">könnyedebben kéne vennünk</div><div style="text-align: center;">az összefonódó kanyarokat</div><div style="text-align: center;">......</div><div style="text-align: center;"><br /></div><div style="text-align: center;">Csacsogok bele a semmibe</div><div style="text-align: center;">kettéhasad a lelkem</div><div style="text-align: center;"> a testemnek már mindegy</div><div style="text-align: center;">szétszóródsz, nekem az eszem megy el</div><div style="text-align: center;">csáberőnkön a menetrend ejt csorbát</div><div style="text-align: center;"><br /></div><div style="text-align: center;">gyorsan tanul a gyerek...</div><div style="text-align: center;">ha van kitől...</div><div style="text-align: center;">tanárra lenne szükségem...</div><div style="text-align: center;">aki valóban ragaszkodik...</div><div style="text-align: center;">bármennyire koszos a bőröm...</div><div style="text-align: center;">akinek megmutathatom titkaim</div><div style="text-align: center;">aki megtanít ismét&nbsp;</div><div style="text-align: center;">rettenthetetlennek lenni </div><div style="text-align: center;">előjáték és terv nélkül </div><div style="text-align: center;">el és világgá menni<br /> </div><div style="text-align: center;"><br /></div><br /><div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/4550832928614000438-105533626548085392?l=orultek.blogspot.com' alt='' /></div>Giahttp://www.blogger.com/profile/02141977150768274033noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-4550832928614000438.post-20575565891303498892011-11-09T08:37:00.000+01:002011-11-09T08:37:29.839+01:00Bizonytalan ez a jövőkép<br />ahogy az énképem<br />van amit megtennék<br />de nem most, és nem érted<br /><br />ütköznek a programok<br />ahogy az elképzeléseink<br />önmagunkról<br />ketrecet épít a "Mi" vagyunk<br /><br />Megtennéd értem,<br />de még nem tudod mikor<br />talán azt sem, ebben az életben<br />vagy egy újraformált univerzum<br />csillagködös ágyába dőlve<br /><br />Elbizonytalanodva<br />keressük a jelentését&nbsp; <br />már egy hete járunk<br />de mégse<br />mert elválaszt egy egész világ<br />és persze az önérdek<br /><br />azt álmodom néha, hogy<br />minden akadály fölé emelkedem<br />megfogom a kezed és nem engedem<br />s hiába vádolsz koholt érvekkel<br />ugyanúgy szeretlek<br /><br />Bizonytalan ez a jövőkép<br />ahogy az énképed<br />van amit megtennél<br />de nem most, és nem értem<div class="blogger-post-footer"><img width='1' height='1' src='https://blogger.googleusercontent.com/tracker/4550832928614000438-2057556589130349889?l=orultek.blogspot.com' alt='' /></div>Giahttp://www.blogger.com/profile/02141977150768274033noreply@blogger.com0