2013. Szeptember 2. Hétfő

- Lili, utoljára mondom hogy mássz ki! - kiabált Patrik. Erre sem mozdultam, ahogy az előzőekre sem. Levi jött be a szobámba, felöltözve.! Szó szerint kihúzott az ágyból. Talpra állított és be vitt a fürdőbe, majd becsukta az ajtót. Kimostam a fogam, és megmostam az arcom. Megfésülködtem és kimentem a szobámból, mint egy hulla. Bementem a gardróbba és a kiválasztott ruhámat felvettem. Hosszú ujjú ruha, aminek a keze csipke mintás. Felvettem egy sötét zöld kardigánt, amin szegecsek vannak. Elő halásztam a a csipkés lapos talpú cipőmet, majd felhúztam a lábamra, majdnem kacsalábra. De végül is jól vettem fel. Majd a táskámat, amiben nem volt semmi, csak egy füzet és több toll, felvettem a fél vállamra, és lementem a többiekhez.
- Jó reggelt - dünnyögtem. Anya a kezembe nyomta a tízórai pénzemet és az epres vizemet, majd kimentünk a kocsihoz. Útközben mindent elraktam a táskámba. Szűk 10 perc alatt a suli előtt is voltunk. Az út alatt nem sikerült meginnom a kávét, így félig meddig üres papír pohárral a kezembe szálltam ki a kocsiból. Patrik megkereste Rolit, mi pedig Levivel leültünk egy üres padra az udvaron. Körülöttünk persze mindenki örült, hogy újra láthatja a barátait, csoportokban beszélgettek. De néha észre lehetett venni eltévedt kilencedikeseket. Levivel, amikor leültünk a padra, megosztotta velem a fülhallgatóját, és Tankcsapdát hallgattunk.
- Kapcsold át Nirvanára. Légysziii - kérleltem.
- Bocs, ez a mi padunk. - jött oda az a csaj, aki tegnap Hubával volt. Vagyis aki elvette tőlem Hubát.
- Kit érdekel? - szólt vissza Levi. - Van elég hely hogy letudjatok ülni, nem?
- Elsős vagy, ugye? - nevetett a barna.
- Ja. - gúnyolódott.
- Akkor ide figyelj öcsi.. - kezdett bele a barna hajú csaj.
- Te figyelj ide - álltam fel. - Nincs rá írva a padra a neved, nem a tiéd. Az öcsémet pedig ne piszkáld, és igaza van, le tudtok ülni. - szóltam vissza.
- Akkoraa - kezdett volna bele, de Huba félbeszakította.
- Égen-földön kerestelek. Csinos vagy szépség. - ölelt meg, és egy puszit nyomott az arcomra.
- Leülsz? - kérdeztem mosolyogva.
- Akkor ha te is. - mosolygott, miközben leültünk Levi mellé.
- Ez elég nyálas. - fintorgott Levi. - Inkább magatokra hagylak.
- Eszedbe ne jusson innen elmenni - bigyesztettem le az alsó ajkam.
- Megkeresem az osztályom. Majd találkozunk. - mosolygott Levi.
- Huba vagyok - nyújtotta a kezét Levi felé.
- Levi. - fogtak kezet.
- 9? - kérdezte Huba.
- Fogalmam nincs, de azt hiszem az évnyitót a mosdóba töltöm. - vont vállat.
- Én is ott töltöttem tavaly, Nirvana remek társaság. - nevetett.
- Mint Lili. - röhögött Levi. - Már mint ő nem ott töltötte az évnyitót, csak rá van kattanva a Nirvanára. Mit csináltál tavaly évnyitókor? - gondolkozott nevetve Levi. Szúrós pillantásokkal díjaztam, mert Huba egyből rákérdezett.
- Mit? - mosolygott.
- Majd elmeséli. - nevetett Levi, majd el ment.
- Megjegyzem a neved. - szólt utána Huba, Levi pedig hátra fordult. - Mindig felolvassák az elsősök nevét ilyenkor, majd meghallgatom hogy A vagy B.
- Kösz - bólogatott Levi és bement a suliba. Előtte még a kezébe nyomtam az üres kávés poharamat, így kidobta miközben bement.
- Kaptál valamit amúgy az évnyitóért? - kérdeztem, miközben hátra dőltem.
- Aha, egy szóbelit. - vont vállat, majd megint lovagló ülésbe ráült a padra. - És neked milyen ügyeid voltak? - adott egy puszit az arcomra. - Évnyitó?
- Hát - mosolyogtam. - Elaludtam. - mondtam, mire felnevetett. - Nem vicces.
- De az. Mi az hogy elalszol? - mosolygott.
- Nem ittam kávét.
- Óóó, így már minden világos. - bólintott. - Tudod, ha tesódnak nem ígértem volna meg, hogy megnézem melyik osztályba jár, akkor újra elmennék a mosdóba. De most nem a Nirvanát hívnám társaságul, hanem téged. Jó volt a tegnapi nap, egy ideig. Kár, hogy jött a fekete sereg hadvezére. De egyébként élveztem minden egyes percét. - húzott magához és átölelt.
- Ruhába vagyok. - néztem rá, arra utalva, hogy nem olyan jó ötlet csak úgy össze vissza mozgolódni.
- Igen, és ha még nem mondtam volna nagyon csinos vagy - suttogta a fülembe.
- Nem jó ötlet mozgolódni ülve. - néztem rá, mire felnevetett és fel állt. Felém nyújtotta a kezét, én pedig elfogadtam és segített fel állni.
- A táskákat már le kellett volna rakni - szólt ránk egy idősebb hölgy. Olyan magyar vagy matek tanár kinézete volt.
- Megyünk is - fogta meg Huba a kezem és maga után húzott. Nem szólt az út alatt, csak fogta a kezem. Mintha járnánk, pedig nem is, de jó lett volna ha úgy megyünk végig, mint egy pár. Aranyos srác, jó lenne még jobban megismerni.. Csak az a legnagyobb gáz, hogy Ricsi a legjobb barátja, és Ricsi meg Zita egy pár.
- Baj van? - kérdezte miközben vissza mentünk az udvarra.
- Semmi, csak - emeltem fel a kezünket.
- Ó, bocsi - engedte el. - Elfelejtettem. - vont vállat.
- Nee - húztam el a számat, ő pedig egy halvány mosolyt húzott az arcára.
- Hubaa - szólt egy csapat, amikor elmentünk mellettük. - Hé, Gyere ide. - szólt az egyik.
- Oda megyünk? - kérdezte mosolyogva.
- Menj nyugodtan, valakit megkeresek hogy melyik osztályba fogok járni. - húztam el a számat.
- Na? - kérdezte más valaki a társaságból.
- Veled megyek. - mosolygott.
- Egyedül is eltudom intézni. - mosolyogtam vissza.
- Hát jó. - biggyesztette le az alsó ajkát. - De keress meg.
- Rendben. - bólintottam.
- És egy puszit kérek, amiért nem mehetek veled. - nevetett én pedig egy puszit nyomtam az arcára. - Máris jobban érzem magam. Keress meg. - tette fel a mutató ujját.
- Megfenyegetsz?
- Ó, simán. - karolt át a derekamnál - Bár mit meg teszek hogy el gyere velem még egyszer fagyizni, vagy kávézni, vagy vacsorázni. - nagyon jól éreztem magam tegnap. Tudom, hogy már mondtam de nem válaszoltál, vagy nem is akarsz? Te jó ég. - lépett hátrébb és elengedett.
- Szerinted - fogtam meg a kezét. - Megpusziltam volna az arcod, ha én nem éreztem volna jól magam? Szerinted ...
- Csak leráztál. Kétszer is. - vágott közbe majd biggyesztette le az alsó ajkát.
- Tehát - mondtam és újra magához húzott - Fagyi? Kávé? Vacsi?
- Még átgondolom, de az is lehet hogy mindhármat betervezhetnénk. Mikor érsz rá? Mondjuk ma?
- Úszni megyek suli után, de az csak egy óra.. - húztam el a számat.
- Lili - szólt egy fiatal pasi.
- Majd megbeszéljük. Nem mozdulok, meg várlak - kacsintott, és elengedett.
- Szia, Attila vagyok, az osztályfőnököd. A 10.B-t kell keresned, de látom már Hubát megtaláltad. Majd órán találkozunk. - mondta, és el is fordult. Azért szimpatikus volt..
Vissza mentem Hubához, és tényleg ott állt.
- Na? - mosolygott, amikor oda léptem elé.
- 10.B. - vontam vállat.
- Ó, nem leszünk osztálytársak. - szomorkodott. - Gyere, azért bemutatlak a többi srácnak is, de viszont jelzem, hogy az enyém vagy. - mosolygott. - Egyébként Ricsivel osztálytársak lesztek.
- Nem vagyok senkié.
- Csak megjelölöm a területem.
- Tudod mit? Pisild körbe - tártam szét a karjaimat csodálkozva, mire felnevetett.
- Csak a mosdóba fogunk kikötni.. - jegyezte meg.
- Bolond vagy - suttogtam lehajtott fejjel. - Egyébként - néztem fel nevetve. - Mi volt ez a kacsintás az előbb? Így szerzed be az áldozataidat? - mosolyogtam.
- Imádom mikor nevetsz manó. - mosolyodott el.
- Ó, Huba, hát Itt vagy - lépett közénk Petra, egyből Huba elé fordulva. - Már kerestelek. - mondta nyájasan és végig simított a felső testén.
- Hát, akkor majd - intettem bénán és sarkon fordultam.
- Petra - szólt Huba unottan. - El mennél? Lili, várj már. - kiáltotta.
- Na de szerelmem.. - kezdett bele Petra.
- Majd találkozunk. - mosolyogtam Hubára, és megláttam Levit, egyedül, zenét hallgatott. Mi lett a mosdós tervével? Útközben Huba elkapott és maga felé fordított. - Hát Petra? - kuncogtam.
- Ki ráz a hideg tőle. - mondta unottan.
- Szerinted mi van Levivel? Nem szokott ilyen lenni, társasági ember.. most meg. - húztam el a számat. - Beszéljünk vele - ragadtam meg a kezét, és elmentünk Leviig.
- Mi van öcsiii? - húztam ki a füléből a fülhallgatót.
- Mi lenne? - nevetett. - Egyébként a mosdó nem jött be, mert tanárok állnak ott. - nézett Hubára.
-

2013. Szeptember 1. Vasárnap

 Reggel magamtól keltem fel. Akarom mondani délután. Egy órakor másztam ki az ágyból. Nagy nehezen felvettem egy fehér farmer nadrágot egy fehér fekete feliratos felsővel és egy barna övvel. Felé pedig egy fekete-piros kockás inget vettem fel. Kiegészítőként pedig egy bőr szíjú virágos órát vettem fel. Zöld-sárga-piros virágok díszítik.  Majd lementem a nappaliba, ahol az öcsém és a bátyám szórakoztak a haverjaikkal.
- Jó reggelt pöcök - mosolygott Patrik.
- Azt.Nektek.is. - motyogtam.
- Tudod, ha a medve dörmög akkor fogalmam sincs hogy mihez tudnám hasonlítani a reggeli hangodat. - nyomott egy puszit a homlokomra Levi, majd Patrik is.
- Kávé? - dünnyögtem álmosan, és ledöbbenten, amikor nem találtam otthon kávét. Se a kiöntőben, se a gépben és még csomagban sem volt!
- Nincs. - vágta rá Patrik.
- Akkor veszek. - gondolkoztam el. Megkerestem a telefonomat majd raktam el pénzt is. - Hol a bordó cipőőőm? - néztem a fiúkra dühösen.
- Nézd meg a szekrénybe. - adta meg a tanácsot. Álmosan végig néztem újra a polcokon, és ott volt. Mosolyogva leemeltem és felvettem a cipőt. Kimentem a házból, és megcsörrent a telefonom. Legjobb barátnőm, Zita volt.
- Szia cica. - szólt mosolyogva.
- Jó reggelt. - köszöntem. Nem értettem, hogy miért hív, hisz azt mondta hogy délután festeni akar. És ha a hobbijával foglalkozik, akkor én sosem lehetek ott.
- Hallom, hogy most keltél fel, imádom a hangod. - kuncogott. - Szóval szükségem van rád. - sóhajtott.
- Mi a baj? - lepődtem meg.
- Vissza hívlak. - nyomta ki a telefont. Ez komoly? Rám nyomja a telefont? Zita, ez fájt.. Elmentem a Starbucksba, és vettem egy kávét. Éppen kifizettem és vártam a kávéra, amikor megint csörgött a telefonom.
- Mi az hogy rám nyomod a telefont? - szóltam bele szomorúan. - Köszönöm - vettem el a kávét és belekortyoltam.
- Randim lesz. - mondta, én pedig félre nyeltem, elkezdtem köhögni, Zita pedig felnevetett a vonal másik végében.
- Ez tök jó. - mondtam rekedten. - Mesélj már. - ültem le az egyik asztalhoz.
- Ricsinek hívják, és nagyon cuki. - mondta izgatottan.
- Ricsi és cuki? - kérdeztem vissza nevetve.
- Igen, és öhm reggel találkoztunk a közértben. -  mondta és tovább mesélt. - Na? Mi a véleményed.
- Figyelj, hajnalban cuki Ricsiket nem mindenki talál a közértben, és szerintem cseppet sem romantikus hogy egyszerre nyúltatok a Milka csokiért. - nevettem el magam, és két srác, akik mellettem ültek átültek az én asztalomhoz. - De amúgy mit terveztetek?
- Moziba megyünk.
- Jó oké, akkor ha még sem tetszik akkor ki tudsz menekülni. - mosolyogtam.
- Most miért vagy ilyen undok? - kérdezte szomorúan.
- Mert te túl izgatott vagy. Oké hogy most keltem fel, de fura hogy ilyen a hangod. Vigyázz magadra jó? 10 percet ha beszéltetek, honnan tudod, hogy nem egy bűnöző? Vagy egy olyan srác aki most jött ki az intézetből?
- Osztálytársak leszünk. Ő is a mi sulinkba jár. És jól öltözöttnek tűnt, nem most szabadult a javítóból. - nyugtatott meg.
- Egy jól öltözött intézetes cuki Ricsi. Háát sok sikert délutánra. De tényleg, szurkolok. - mondtam komolyan.
- Na mi van, most ittad meg a kávédat? - nevetett.
- Aham, A Starbucksban vagyok, de mindjárt megyek anyához a szállodába, mondani akar valami nagy hírt. - gúnyolódtam a mondat második részében.
- Neee, nem mehetsz még. Nem tudok mit felvenniii - nyafogott.
- Hát figyelj - nevettem fel. - Intézetből szabadult, de aranyos volt. Te mindig jól nézel ki, nem kéne e miatt aggódnod. - ráztam meg a fejem és újra belekortyoltam a kávémba.
- De Ő nem egy sorkihúzó. - kiáltott én pedig újra félrenyertem.
- Hát igen. A fiatal korúak börtönében majd körül nézünk ha elveszne. Egy kiszárad, egy elveszik és egy megmarad. Rózsaszín, Sárga és Zöld. Talán ez a Ricsi egy sárga színű sorkihúzó. Lehet elveszik. De az is lehet hogy egy rózsaszín, egy idő után kiszárad, de az is lehet hogy egy zöld sorkihúzó meg fog maradni.
- Annyira nehéz ilyenkor követni téged - mondta mire a srácok össze néztek és elmosolyodtak.
- Egyszerűen csak azt akarom mondani, hogy nem kell pánikolnod, mert nem tudod hogy melyik sorkihúzó lesz ez a srác.
- Oké, felfogtam. Térjünk át a ruhára. Mit vegyek fel?
- Jó idő van. Szoknya? - kérdeztem.
- Az első randin? - kérdezett vissza.
- Nem a legrövidebbre gondoltam. Térdtől egy picit feljebb még érhet. Nem? Nézd, most jobb ha oda állítasz egy rövid nadrágban? Vagy egy hosszúban? Jó idő van..  Küldd el a lehetséges választásotokat. És majd rámondom az áment.  Ha felkeltettél volna, akkor segítettem volna, de anyám..
- Nem bírtam elmondani hamarabb.. Féltem.. Megalázó hogy már ma találkozunk?
- Jajj kicsim, egyszer már bevallottad hogy szereted a cowboy filmeket, mi lehet ennél megalázóbb? - mondtam, és az előttem ülő két srác felnevetett.
- Kivel vagy? - kérdezte.
- Egyedül. - válaszoltam.
- A Starbucksban nincsenek ennyire közel egymáshoz az asztalok hogy lehessen hallani a telefonba a nevetést...
- Két srác ül előttem, mit számít? Ne ezzel foglalkozz már hanem a börtöntöltelékkel. Egyébként mikor találkoztok?
- Egy 15 perc múlva. - mondta halkabban a szokott hangerejénél.
- Egy 15 perc múlva? - nevettem fel hihetetlenül. - Te drága, egy 15 perc alatt akarsz felöltözni, és felérni? - nevettem ki.
- Ne nevess! Segíts! Későn keltél fel! - kiáltotta.
- Még én leszek a hibás mert későn keltem fel. Csak úgy közlöm, hogy az egy óra nincs későn. És kérlek ne kiabálj velem, még azt sem hagyod hogy megigyam nyugodtan a reggeli kávémat. Túl sok ez a börtön szökevény így hajnalban.
- Nézd meg a képeket és hívj vissza. - nyomta ki a telefont szomorúan.  Csodálkozva megnéztem mind a három képet.
- Hello, Ricsi vagyok, ő meg  Huba. - nyújtotta felém a kezét az egyik srác.
- Lili, de egy pillanat. - húztam el a számat és felhívtam Zitát.
- Ne nyomd rám a telefont, mert tudom hogy oda se figyelsz..
- Mit vegyek fel? - szakított félbe.
- A hármas számút venném fel a helyedben.
- Neked gyönyörű lábaid vannak, de nekem?
- Ne hisztizz öltözz már fel. Mi bajod, nem szoktál ilyen lenni..
- Izgulok.
- Várj segítek izgulni. Tik-tak tik-tak. Már csak 12 peeeerc. -  suttogtam a telefonba.
- Addig maradj ott a Starbucksban, mert egyébként ott találkozunk. - mondta és felnéztem a barna hajú srácra. - Ricsi? - kérdeztem a srácot.
- Igen, nagyon aranyos. - mondta Zita, - De azt ne mondd hogy most jutott el a tudatodig. Ezzel kezdtem. - háborodott fel.
- Mindegy szívem. Figyeltem a legelején is. - mondtam zavartan. - Biztos, hogy nem két sráccal futottál össze a közértbe?
- Igen, miért?
- Csak kérdeztem. Hol tartasz? - kérdeztem.
- Milyen perverzióid vannak..
- Zita! - szóltam rá nevetve. - Én azt akartam tudni hogy otthon vagy e még, vagy már elindultál?
- Akkor így kérdez rá, amúgy most zártam be a házat. - nevetett fel.
- Sziasztok - ült le mellém Roli, és a fiúkkal le pacsizott. Ismerik egymást?
- Na már nevetsz, ez jó. Lazulj egy kicsit, nagyon fagyos voltál amikor felhívtál..
- Fagyos? - háborodott fel.
- Akkor más kép fogalmazok, téliesen hideg.
- Rakjuk le, jó? Izgulok.
- Szorítok, este hívj, vagy gyere át. Puszillak.
- Én is - nyomta ki a telefont.
- Mit keresel itt te idióta? - néztem szúrósan Rolira.
- Ó, szépségen örvendek a találkozásunknak. - gúnyolódott. - Egyébként Patrikkal fagyizunk és megyünk.
- Patriknak nem kellene a szállóba lenni?
- Már beszélt anyukátokkal. - mosolygott.
- Levi?
- Balettozik ha jól tudom. De nem vagyok benne biztos. Lehet egy dobozban ül és cigizik.
- Teperics, ha nem tudod hogy hol van, akkor mondd azt. - ráztam meg a fejemet.
- Sziasztok. - pacsizott Patrik Hubával, Ricsivel és Rolival. Majd lerakott egy doboz fagyit Roli mellé. Majd egy puszit nyomott a fejem búbjára.
- Jó szórakozást. - ment el Rolcsi Patrikkal.
- Majd egy húsz perc múlva menj a szállóba, mert anyának valami hihhhetetlenüüüül fontos dolga van. - mosolygott rám Patrik.
- Oké. Köszi. Úgy is iszok még egy kávét. - intettem, és kimentek. Belekortyoltam a kávémba és a két srác csak engem nézett mosolyogva.
- Mi bajotok van? Görcsöt kaptatok a szátok? - húztam össze a szemöldökömet.
- Honnan ismered Rolit, és Patrikot? - kérdezte a szőkésebb hajú srác.
- Miért ültetek ide? - kérdeztem vissza egyből.
- Jóba vagy velük? - kérdezte a másik szinte meg sem várva míg befejezem a mondatom.
- Miért álltatok velem szóba?
- Szóval, akkor Lili? - kérdezték.
- Úgy hívnak. - mosolyodtam el.
- Ricsi, és Huba - mutatott a srác magára, majd a mellette ülőre.
- Egyébként Patrik a bátyám, Rolcsi meg Zitának vagyis a legjobb barátnőmnek a bátya. Szomszédok vagyunk. - magyaráztam.
- Mi pedig azért ültünk ide, mert öhmm.. miért ne? - nevetett Huba.
- És egyébként igen, jóba vagyok velük. - adtam meg a választ a kérdésükre.
- Fogalmim nincs hogy miért álltunk veled szóba. - nevetett Ricsi.
- Ott jön Zita, a legjobb barátnőm. - néztem ki az ablakon.
- Nem, Ő az én.. - nézett rám Ricsi.
- Te jó ég, a börtön szökevény? - tartottam vissza a nevetésemet. - cuki Ricsi. - csaptam a fejemre.
- Vele beszéltél a telefonba. Király. Legalább már tudom hogy olyan vagyok mint egy szöveg kiemelő, és azt is hogy nem szereti a cowboy filmeket. - röhögött. - Melyik suliba jársz?
- A Keseri Ágotába. Bár holnap lesz az első napom ott, de mindegy. - legyintettem.
- Akkor a suliba Lili - intett.
- Vigyázz Zitára, vagy megbánod. - mosolyogtam rá. - Csak vicc volt, de tényleg vigyázz rá - vontam vállat. Felnevetett és bólintott, majd ki ment. Huba csak mosolygott rám, én pedig nem tudtam mit kezdeni magammal.
- Hozok egy fagyit, kérsz? - kérdeztem mosolyogva.
- Majd hozok én neked egyet. - állt fel hamarabb. - Elmegyünk sétálni? Úgy tudom még van húsz perced.
- 19 perc 59,58.. - mosolyogtam rá, ő pedig nevetve elment. Megvártam az asztalnál Hubát, majd kimentünk az utcára. Kidobtam a kávém, majd hozzá láttunk a fagyi evéshez. Elmentünk a parkba, és leültünk az egyik padra. Egymás felé fordultunk. Ő lovagló ülésben ült a padon, én pedig török ülésben. A parkig nevettünk, meg jól elvoltunk, majd amikor leültünk a padra más milyen hangulat telepedett le. Témát váltott, és rólam kezdett el kérdezősködni, a suliról, a családról, és hogy mióta lakom itt. Persze mindig vissza kérdeztem, szóval jól elvoltunk, nem úgy nézett ki, mint egy kérdezz-felelek. És beszélgetéseink közbe észrevettem csodálatos zöld szemeit. Annyiszor belefúrta a tekintetét az enyémbe..azokba a csodálatos zöld íriszeibe már nem is nagyon mertem belenézni.
- És egyébként mit szoktál csinálni szabad idődben? - kérdezte, és kidobta a műanyag kanalat és az üres papír poharat.
- Semmit, rengeteget alszom, imádok aludni. - kanalaztam bele a fagyimba. - De egyébként úszok úgy hobbiból.
- Az nálad mit jelent, hogy hobbiból? - mosolygott.
- Hetente háromszor. - mosolyogtam. - Bár csak a régi sulimba jártam versenyekre. Most szeretném titokba tartani. Szóval erről egy szót se senkinek. - tettem fel a mutató ujjam fenyegetés képen majd elnevettem magam.
- Nagyon aranyos a nevetésed. - bókolt mosolyogva. Zavarba jöttem, és lehajtottam a fejem.
- Hé - emelte fel a fejem az államnál fogva. - Mesélj még, jó hallgatni..
- Régen zongoráztam.. de  most mesélj te. És a naagy Dóka Huba mit csinál szabad idejében?
- Nagy? - nevetett. - Ricsivel lógok, úgy kb mindig. Suli időben délutánonként foci edzésekre járunk vagy deszkázunk. Meg ilyenek. - vont vállat.
- Szerinted jól érzik magukat? - kérdeztem rá.
- Szerintem ahogy mi. Nagyon jól.. - bólintott és egy halvány mosolyt húzott az arcára. Elkövettem egy nagy butaságot. Belenéztem a szemeibe. Nem is akkora butaság, mert ő is mosolygott és én is.. Persze ennek is véget vetett egy lány. Egy barna hajú lány.
- Ó, Hubaaa - mosolygott rá. - Hát ez meg ki? - kérdezte flegmán.
- Menj innen Petra. - mondta Huba.
- Hello, Petra - nyújtotta felém a kezét.
- Lili - fogtam vele kezet.
- Már rengetegszer hívtalak, de anyukád elárulta hogy hol vagy. Ricsivel, de Ricsi randin van egy tök szép, de buta lánnyal, és így nem maradt más mint..
- Az a lány, nem buta.. - szóltam közbe.
- Mekkora bunkó vagy - szólt le.
- Tudom. - álltam fel nevetve. - Köszi a fagyit, jó volt. - mosolyogtam Hubára.
- El ne menj, kérlek. - húzott magához kézen fogva.
- De menj, el, lépj le csak nyugodtan. - flegmázott a lány. - Huba már úgy is az enyém. - ült le mellé szorosan.
- Úgy is be kell mennem anyához, sőt, már biztos hogy késtem is. - vontam vállat szomorúan.
- Elkísérlek. - állt fel hirtelen.
- Nem, maradj szívem. - mosolygott a lány és megfogta Huba másik kezét.
- Egyedül is oda találok. - húztam el a számat.
- Remélem holnap látlak. - mosolygott Huba.
- Ha nem üt el semmi, akkor biztos, Sziasztok. - fordultam el és elindultam a szálló felé. Egy tíz perc alatt ott is voltam. Levinek és Patriknak köszöntem. Mind ott ültek a sarok kanapén.
- Vásároltál? - kérdezte anya, miután le ült közénk és köszöntött.
- Nem. - mondtam mosolyogva.
- Azt ne mondd hogy most keltél fel.. - nézett rám szigorúan.
- Nem most, egy órakor. - védtem meg magam.
- Még mindig nem hiszem el, hogy ennyit tudsz aludni. - rázta meg a fejét. - Úszni mész holnap?
- Aham. Suli után. - mosolyogtam.
- És mi van a szakkörrel? - kérdezte Anna, a szálló szuper szakácsa. Istenien főz, imádom a sütijeit.
- Anna - pattantam fel és megöleltem. - Még nem néztem utána, majd holnap. Megígérem. - mosolyogtam. - Mi jót főzöl? Vagy sütsz?
- Van csokis sütim, de anyukád mondani akar valamit. - ült le mellém a puffra.
- Kávéd van? - kérdeztem.
- Van. - bólintott.
- És kaphatok majd? - pislogtam nagyokat.
- Raktam félre. - nevetett.
- Erikre várunk? - kérdeztem unottan. Anya pedig bólintott. - Persze, mindig rá várunk.
- Nem kell gúnyolódni. - nyomott egy puszit a fejem búbjára Erik. Mindenki leült egy puffra, vagy éppen a kanapéra.
- Tehát. - kezdet bele anya. - Tudjátok, hogy egy ideje már jól megy ez az egész, és arra gondoltam, hogy bővíthetnénk. - mondta anya, mire Anna megölelte.
- Ez tényleg jó hír. - mosolygott Erik.
- És már ki is néztem pár épületet.. - mosolygott anya. Megmutatta képekben az épületeket meg az átépítési terveket. - Szeretném ha szavaznátok. Kinek, melyik tetszik?
- Én arra a külvárosi szállodára szavazok. Hangulatos kertet lehet megcsinálni, meg ilyenek. Közel van a tó.. - mondtam, majd mindenki elmondta a véleményét. Végül az a szálló lett, amit én is mondtam, abba több befektetési lehetőség volt, de nekem csak a terv tetszett, az üzleti részéhez már nem értettem. Annyira elmerültek a beszélgetésekben és a tervekben meg a tervezgetésekben, hogy észre se vették a felfordulást. Gyorsan abbahagyták és elmentek a dolgukra, mi pedig össze szedtük a papírokat.
- Szia Anna - mosolyogtam rá.
- Itt a süti, gyere, te vagy a legnagyobb kritikusom. Mint mindig, most is véleményt kérek. - mondta, miközben valamit kavargatott. Felültem a pultra és megkóstoltam a csokis sütijét.
- Hmm. - hümmögtem jó ízűen. - Imádom, főleg a sok csokit benne. Lehet túl sok benne a csoki, de nekem nagyon ízlik. - nyeltem le egy újabb falatot. Elbeszélgettem még Annával majd egy papír pohárba öntöttem kávét és megkerestem a fiúkat.
- Gondolkodjatok a névben. Otthon találkozunk. - köszönt el anya.
- Menjünk haza, álmos vagyok. - ittam bele a kávémba.
- Rendben - intett le egy taxit Patrik. Mindannyian beszálltunk, majd otthon ment mindenki a saját dolgára. Én megnéztem egy filmet. Egy adag pattogatott kukoricával az ölembe és egy üveg epres víz hevert mellettem, miközben ültem a babzsák fotelemben és bámultam a filmet. A közepénél tartottam, amikor csörgött a telefonom.
- Na mi újság a börtön szökevénnyel?  - nevettem el magam.
- Jól van, köszönöm. - halottam meg Ricsi hangját.
- Gyere fel Skypera - szólt Zita nevetve.
- Filmet nézeeek. - szóltam bele dühösen.
- Naaa - kérlelt én pedig kinyomtam a telefont. Újra elindítottam a filmet, majd végig gondoltam hogy minek hívott volna fel, ha Ricsi vele van. Így a pattogatott kukoricát lecseréltem a macbookomra és felmentem skypera.
- Mi akadályozott meg, hogy csak egy 15 perc múlva jöttél fel? - kérdezte Zita.
- Szívem, éppen le fogok maradni arról a részről amikor elrabolják a kínaiak a gyertyatartókat.
- Gyertya tartó? - kérdezte Ricsi.
- Drog van benne. - mosolyogtam.
- Fura. - húzta össze a szemöldökét Ricsi.
- Te mondod, börtöntöltelék - mosolyogtam rá.
- Drogos. - mosolygott.
- Remélem, hogy mindig ilyen jól meglesztek. - nevetett Zita, mire Ricsi egy puszit nyomott a nyakára.
- Na jóó, komolyan ezért hagyom ki a drog csempészést? - csodálkoztam.
- Nem, anya mesélte hogy mit tervez anyukád.. az új szállóval kapcsolatosan. - mondta Zita.
- Ja igen. Jó hogy mondod a nevén el kell gondolkoznom. El fogom felejteni - ütöttem a homlokomra.
- Majd emlékeztetlek. Szóval gratulálni akartam.. meeg valamit elmondani. - sóhajtott.
- Jó hír? - kérdeztem mosolyogva.
- Nekem nagyon. - bólintott.
- Na akkor bökd ki. - sürgettem.
- Inkább nézd meg a filmet, és majd üzenj. - mondta szomorúan Zita.
- Nem, nem érdekel a film. - mondtam komolyan.
- De az előbb még leakartál rázni. - mondta.
- De akkor még nem tudtam hogy neked ez fontos. Amúgy meg nem is jó film.. - vontam vállat.
- Ó, persze ezt csak azért mondod hogy jobban érzem magam. Kint találkozzunk, jó? - mosolygott.
- Ünnepelünk? - kérdeztem.
- Csak akkor ha neked tetszik.. - vont vállat, én pedig nevetve kinyomtam a beszélgetésünket. A pattogatott kukoricát a konyhába kiöntöttem egy zacskóba és elrejtettem a kabát zsebembe. Majd kimentem az utcára, Ricsi és Zita már ott voltak. Így egyenesen oda mentem hozzájuk. Zitát boldogan megöleltem, majd Ricsivel össze mosolyogtunk.
- Drogos - biccentett.
- Börtöntöltelék. - mosolyogtam, és ő is.
- Szóval. - kezdet bele Zita. - Együtt vagyunk.. - mondta, én pedig teljesen ledöbbentem.
- Hát ez, hű. Gratulálok. - mosolyogtam rájuk, majd a zsebembe belemarkoltam a kukoricába, majd kihúztam és ünnepélyesen feldobtam. - Gartuláloook - nevettem fel, mire ők is.
- Te tiszta hülye vagy. - nevetett Ricsi.
- Köszi - mosolyogtam rá. - Holnap találkozunk a suliban.
- Maradj, megyek én.. - húzta el a száját Ricsi. - Biztos van valami megbeszélni valótok..
- Szerintem majd holnap megdumáljuk a suliba, nem fogok tudni fel kelni. - fintorogtam. - Lefogadom, hogy Roli bár melyik percbe ki fog jönni.. - legyintettem.
- Holnap akkor őszintén közlöd a véleményed.. - mondta Ricsi.
- Én tényleg örülök nektek, de nem túl elhamarkodott? - kérdeztem rá.
- Szerintem nem. - vont vállat Zita.
- Egyáltalán nem. - mondta Ricsi.
- Akkor rendben. Gratulálok - öleltem magamhoz Zitát. - Gyere ide, te börtön szökevény - mondtam, és őt is magunkhoz öleltem.
- Lili - jött oda Levi. - Holnap kurvára nem fogsz tudni felkelni. - mondta, én pedig felnevettem.
- Megyek. - mosolyogtam.
- Nem megyek be nélküled, nincs kedvem holnap késni. - rázta meg a fejét Levi. - Ti miért vagytok pattogatott kukoricások?
- Az elmebajost kérdezd. - nevetett Ricsi.
- Kérsz? - húztam elő a zsebemből a zacskót.
- Nem köszi - nevetett Zita.
- Én igen - vont vállat Ricsi és ki vett pár darabot. - Zsepi íze van málnával keverve - gondolkozott el.
- Sok boldogságot - borítottam rájuk a zacskót. - Bocs, nem volt kedvem elvinni a kukáig. Majd holnap beszélünk, sziasztok - intettem nekik, és Levi is, majd bementünk a házba. Megfürödtem, és folytattam a filmet titokban. Majd elhelyezkedtem az ágyamba.